Az Újvidéki Színház adott otthont csütörtökön David Albahari legújabb kötete, a Kis történetek (Male priče) bemutatójának. A könyvbemutatón Smiljka Seljin, az Újvidéki Televízió újságírója beszélgetett az íróval. A színház színészei olvastak fel a bemutatott könyvből, valamint az író egy másik kötetéből, a Krava je usamljena životinja címűből is hallhatott pár írást a nagyérdemű. Sőt, néhány alkotást maga Albahari olvasott fel.
Az íróval folytatott beszélgetés alatt kiderült, hogy kezdetben – ahogy ő maga állítja – rossz verseket írt, aztán tért át a prózára. A jelenlevők azt is megtudhatták, hogy legújabb könyvében szereplő szövegeket az alkotói tűz, a mindennapok, az emlékek, a folyamatosan jelentkező különféle impulzusok, valamint gyermekkori félelmek inspirálták.
Maga a diskurzus nem csak az új kötetekről szólt, egyéb, más témakörökből is szemezgettek. Amikor Smiljka Seljin arról kérdezte Albaharit, hogy melyik kultúra gyakorolt rá nagyobb hatást, az író válaszában mind a zsidó, mind a szerb kultúrát, tradíciókat és hagyatékot is egyaránt fontosnak titulálta. Szerinte, minél több különböző kulturális impulzus ér valakit, annál szélesebbé válik a látóköre, és annál komplexebb módon viszonyul bizonyos dolgokhoz. Ebből a kijelentésből az újságírónővel egészen eljutottak a globalizációig, amelyről az író kifejtette, hogy alapvetően jó, hiszen hidakat épít népek és társadalmak között, vigyázni kell azonban bizonyos értékekre, az egyediségre, hiszen amennyiben ez nem történik meg, az egész világ egy nagy költségvetésű, ámde silány tartalmú hollywoodi filmmé változik.
Amikor arról kérdezte Seljin Albaharit, hogy mennyire érzi magát forradalmárnak, megjegyezte, hogy az író nem lehet forradalmár, hiszen otthon egyedül ír, az utcán nem fogják megismerni. Ahhoz, hogy valaki forradalmár legyen, az utcán kell hogy ismert legyen, de akkor pedig nem tud otthon lenni, hogy írjon.
Egyébként, David Albahari jelenleg Kanadában él. 1982-es Opis smrti kötetéért Ivo Andrić-díjjal tüntették ki, 2012-ben pedig Vilenica-díjat kapott.