Az idei, a 85. Ünnepi Könyvhéten jelent meg a Körkép című antológia, mint már annyi éven keresztül, a Magvető Kiadó gondozásában. Az évente kiadott novellaválogatásnak több mint ötvenéves hagyománya van, a legelső Körkép antológia 1964-ben látott napvilágot. A legújabb kötetben negyven mai magyar író kisprózája kapott helyet. Az íróként, költőként és szerkesztőként ismert Király Levente az alábbi jelenős folyóiratokat szemlézte az antológia szerkesztésekor: 2000, Alföld, Alibi, Bárka, Élet és Irodalom, Eső, Hévíz, Holmi, Kalligram, Kortárs, Látó, Litera.hu, Magyar Napló, Mozgó Világ, Műút, Népszabadság, Palócföld, Új Forrás, Vörös Postakocsi.
A szerkesztő-válogató az MTI-nek azt nyilatkozta, hogy több szempontot figyelembe véve válogatta össze az elmúlt év minőségi kisprózáit. Elmondása szerint nem saját ízlésvilága volt a mérvadó, inkább a mai magyar rövidpróza sokféleségét szerette volna bemutatni. Így került a kötetbe többek között, történelmi elbeszélés, drámaszerű, esszéisztikus és klasszikus novella is.
A válogató Beck Tamás, Csabai László, Cserna-Szabó András, Csobánka Zsuzsa, Darvasi László, Debreceni Boglárka, Dragomán György, Egressy Zoltán, Forgách András, Garaczi László, Győrffy Ákos, Halász Margit, Jassó Judit, Kiss László, Kiss Ottó, Kontra Ferenc, Kőrössi P. József, Láng Zsolt, Magyary Ágnes, Mán-Várhegyi Réka, Maros András, Márton László, Molnár Miklós, Muszka Sándor, Németh Ákos, Novák Zsüliet, Papp Sándor Zsigmond, Parti Nagy Lajos, Péterfy Gergely, Podmaniczky Szilárd, Schein Gábor, Schreiner Dénes, Szabó Róbert Csaba, Szvoren Edina, Toroczkay András, Tóth Krisztina, Tóth Marcsi, Váradi Nagy Pál és Vészits Andrea írásait vette fel a kötetbe, felsorakoztatva ezzel több korosztály szemléletmódját. A fentiek mellett Sigmond István A bohóc című novellája is az antológia részét képezi, mellyel a szerkesztő méltó emléket állít a nemrégiben elhunyt romániai magyar prózaírónak.
A névsorból kitűnik, hogy a kötetben egy vajdasági magyar szerző is szerepel. Az idén József Attila-díjban részesült Kontra Ferenc A kitépett hús helyére című kisprózáját a pontos kifejezésre való törekvés és a személytelenség jellemzi. Egyetlen szereplőt sem nevez meg művében, csak az apa személyében lehetünk biztosak. A tilalom ellenére horgászni kényszerülő narrátor (feltételezhetően kisfiú) felfokozott izgalmi állapota, rettegése majd újra és újra előtörő fájdalma pontról pontra kirajzolódik a szövegből: „Az ujjamba akadt a ragadozó halfog, akár a horog, és kitépett egy darab húst; felkaptam a kezem, mint amikor a tövis szúr belém. Abban a pillanatban elöntötte a számat a vér, aztán a tenyerembe fogtam a sérült ujjat, mintha valaki másé lenne, olyan élettelennek éreztem a fájdalomtól.” A narrátor lelki válsága a versenyszellem, a bizonyítási vágy és a küzdés dilemmáinak metszeteként mutatkozik meg a kontextusban.
A kötet írásairól elmondható, hogy leggyakrabban az epikus elemek jutnak bennük kifejezésre, de vannak szövegek, melyek a történetmondás mellett a dráma vagy az líra jellemző jegyeit hordozzák. Ilyen, többek között, Garaczi László Tanítási szünet és Kőrössi P. József Budapest. Almabefőtt című szövege is. A mindnyájunkban meglévő félelmek, a mélabú, a keserűség, az életszerű hétköznapiasság túlnyomórészt ránehezedik a szövegtestekre. A kisprózák nem zökkentik ki az olvasót a jelen pesszimizmusából, a győztesek és a vesztesek állandó ingázása szabja meg a sorokat. Beck Tamás kötetnyitó alkotása (Csil) is erről az egyensúlykeresésről tanúskodik. A szereplőket a tudat és az emóciók összeütközése befolyásolja, s ez a befogadó érzelmeire erősen hat, sőt tömören rávilágít a bonyolult emberi viszonyokra is.
A keresztény hagyományvilág és szimbólumrendszer abszurd formában van jelen az antológiában. A Szentháromság harmadik személye, az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének kiáradása, a Szentlélek megjelenése teszi karakterisztikussá Vészits Andrea Galamb csipkegallérral című kötetzáró írását. A galamb képében előtűnő keresztény motívum groteszk láttatása adja a mű vulgáris nyelvi humorát. Schreiner Dénes Mint aki visszaadja, mit mástól elrabolt („Nos,kezedbe adom mindenét, amije van” [Jób 1,12]) című kisprózája a bűnbánat szentségéhez való járulás ki-bír-ha-tat-lan-sá-gát ecseteli, mondván: „Az egész mégsem ér semmit, szart se…”
Az antológiában több korosztályt vonultat fel a szerkesztő. A különböző nézőpontok eredményezik elsődlegesen a miniatűr prózai formák heterogenitását. A generációs különbségek azonban egy-egy tematikán belül is kimutathatóak. A gyerekek, a felnőttek és az idősek világa kulcstémakörei az elbeszélőknek. Darvasi László a Kőlépcsőben az ifjúság empátiát nélkülöző viselkedésére világít rá. Szvoren Edina (Csonka, jól sikerült), Beck Tamás (Csíl), Csabai László (Válság) a párkapcsolatok szabálytalanságát, a házasélet lehetetlenségét tárja az olvasó elé a nyelvileg redukált, szerkezetileg leegyszerűsített prózaformákban. Többek között Cserna-Szabó András (Gerda) és Halász Margit (A málnárul és egyebekrül) írásai mutatják be a legidősebb generáció mindennapjait, meglehetősen humoros, életvidám közeget teremtve mindezzel.
„Ne akarja énnekem elmagyarázni, hogy mit csinálnak maguk, csak csinálják szépen, ahogy eddig” – olvashatjuk Tóth Krisztina Ahogy eddig című „asszonydrámájában”. A műben minden benne van, ami egy jó elbeszéléshez szükséges. Szerelem és elválás, drámai sorsok, a felnőtt lét örömei és gyötrelmei. Az egyszerre könnyed, de mégis elgondolkodtató prózai mű egy a szereplők életét döntően befolyásoló esemény köré íródik. „A seb iszonyú volt. Tenyérnyi, szederjes folt, a közepén vérző, duzzadt csomókkal.” A szerző néhol megragadja a múlt emlékeit, de főleg a jelen állapotából merít. A néhány oldalnyi terjedelmű alkotás lezáratlan, a befejezés elmarad. Ez a mozzanat a kontextus továbbgondolására ösztönzi az olvasót. „Csütörtökön kora reggel, már újra ott ült a padon, mire a kis asszisztens megérkezett.” Tóth Krisztina 2006-ban megjelent Vonalkód című novelláskötetének prózai alkotásaival is párhuzamba állítható az Ahogy eddig című kiforrott rövidprózája. Mind a kötet, mind a kispróza higgadtan mutatja be az élet borzalmait: a sebeket, a sebhelyeket, a rákot. A lényegretörő megfogalmazás, a halmozástól, a terjengősségtől mentes prózanyelv szintén meghatározza a szerző műveit. Az Ahogy eddig kimérten, de mégis érzékletesen mutatja be az emberi test/testek gépezetét a veszteség és az elmúlás metszeteként.
Sem a természetesség erejével ható fesztelen beszédmód, sem a kortárs „székely irodalom” stand up comedy-je nem marad rejtve az antológiában. Mán-Várhegyi Réka és Muszka Sándor karakterisztikus beszédhangja a kortárs irodalom új irányait hozza közel az olvasóhoz. Mán-Várhegyi Réka A csatárnő bal lába életveszélyes című szövegével a XXI. századi lendületes életet ábrázolja. A hétköznapok figuráit és szituációit filmszerűen keltik életre az elhangzó köznyelvi fordulatok. A prózai alkotás mozgásterében a két alapvető szövegsík, valóság és a fikció, egymásra reflektálása dominál. „A pityókát éppeg-éppeg kiszettük, s mán egyéb dolog nem igen vót, mondom az asszonynak, kinézek a temetőbe, lám a sírokat a burjány nem-e lepte bé” – kezdi Muszka Sándor a Szar világ eccer nincs című kisprózáját. A kontextus egyedi hangneme a székely életérzést, hangulatot tárja az olvasó elé. Muszka Sanyi bája Mán-Várhegyi Réka karaktereivel szemben a felgyorsult világra, a globalizációra játszik rá, az erdélyi kultúrát és identitást humoros, anekdotikus formában idézve meg.
Az új Körkép antológia láthatóan széles palettát kínál az olvasóközönség számára. Az elmúlt év novellatermésének legsikeresebb darabjait vonultatja fel a szerkesztő, kiemelve ezzel a kortárs magyar irodalom prózai hangnemeinek heterogenitását. A reprezentálásra összpontosító antológia közel hozza az olvasót a jelen állapotokhoz, nem beszélve a felvonultatott gazdag kép-és motívumvilágról, mely a XXI. századi létre és identitástudatra fókuszál.
Az írás Kilátó mellékletünkben jelent meg.
