Pénteken Szabadkán gyászülésen emlékeztek a 77 éves korában elhunyt Gulyás József költőre, hamvait a palicsi temetőben helyezték örök nyugalomra.
A Szabadkai Íróközösség által szervezett gyászülésen Ágoston Pribilla Valéria Szabadka város önkormányzata és a Szabadkai Városi Könyvtár nevében szólt az október 31-én elhunyt költőről, kiemelve, hogy a ludasi szegénysorból származó Gulyás József a szabadkai irodalmi élet egyik meghatározó személyiségévé vált, aki mégis kívülálló maradt, magányos, visszahúzódó volt. Igazi őstehetség volt. Boško Krstić, aki a Szabadkai Íróközösség nevében beszélt, arról szólt, ha megkérdeznék, milyen volt, azt mondaná, a legtalálóbb jelző az, hogy megalkuvást nem ismerő. A Rukovet folyóirat egyik leghűségesebb munkatársa volt, 1958-ban jelent meg itt az első verse. Dr. Bence Erika egyetemi tanár, a Gulyás József összes verseit tartalmazó kötetek szerkesztője – amelyek az Életjel kiadásában jelennek majd meg – szólt az együttműködésről, és arról, még egy kis idő kellett volna, hogy Gulyás kézbe vehesse az összes versek első kötetét. Magányos nagyság volt, olyan költő, akinek volt tartása a világ olcsó megnyilatkozásai ellenében, hallottuk Bence Erikától. Lovas Ildikó író egyebek között arról szólt, hogy Gulyás József indulatos, erőteljes, pontos, szabadon fogalmazó költő volt. Soha nem volt kérdés, hogy ő az. Talán öröktől fogva, így is született, ha prózát írt, visszaemlékezéseket, akkor is költő volt. Egységes, tökéletes, zárt egész. Nem hagyta feltörni ezt a héjat.
Basity Gréta Gulyás József verseiből olvasott fel, Ábrahám Máté pedig a gyászülésre írt szerzeményeit adta elő gordonkán.
