Sándor Zoltán Föltámad a szél című novelláskötete a szabadkai Életjel kiadásában jelent meg. Máriafalva, egy bánáti falu lakóinak élettörténetei villannak fel a novellafüzérben. Életükbe, mint e tájon mindenki életébe, belegyalogolt a történelem: a II. világháborús események, az 1944 őszén történtek, egyes fiatalabb falubeliek sorsát az 1990-es évek behívóparancsai fordították ki sarkukból.
Az, ami a viharos, véres időszakokban történt, nemcsak egy generáció életére voltak kihatással, hanem az utódokéra is. Amikor föltámad a szél, az idős embereknek eszükbe jutnak azok a tragikus, sokszor véres események, amelyekről évtizedeken át hallgattak, kibeszéletlenek maradtak, annak ellenére, hogy nem egy esetben az áldozatok hozzátartozói, a történtek szenvedő alanyai és egyes elkövetők közös térben folytatták az életüket. Az emberek csak lelkükben hordozták a soha nem gyógyuló sebet, és évtizedeknek kellett eltelnie, hogy beszélni tudjanak róla, gyermekeiknek is. És a múlt akkor is kísért, ha valaki messzire költözik innen.
– Az ember néha áldozatot hoz. Még ha fáj is nagyon. Eloldozza a szálakat. Hogy jobb legyen … neki... vagy másoknak... Nincs bennem keserűség emiatt. Idejében rájöttem, hogy az áldozat legsúlyosabb büntetése, ha nem tud szabadulni a bosszúvágy gondolatától... Nem tartom magam bűntelennek, de megtaníttatták velem, hogy az ártatlanság csak nézőpont kérdése... Ami ma erénynek számít, holnap nem biztos, hogy az lesz. ... Ha végiggombolyítjuk a fonalat, ártatlannak nevezhető-e egy bűnben fogant állapot öntudatlan haszonélvezője? – teszi fel e kérdést önmagának vagy a múltat kutató lányának a külföldön élő apa.
