David Albahari szerb prózaíró, műfordító, esszéista Különös történetek című kisprózakötete most jelent meg a budapesti Napkút Kiadó gondozásában. Joggal állapítja meg a könyv fülszövege, hogy Albahari a kispróza nagymestere, hisz az írásokban egy-egy látszólag hétköznapi, szokványos szituáció néhány mondatos leírása nyomán rendre felsejlik a különleges, a szokatlan, a mögöttes mélység.
Nyúlfarknyi történetben képes egy egész család sorsát elmesélni, mint például a Kör című kisprózában: Vera és Zdravko a szarajevói Bijelo dugme koncerten ismerkedett meg. A kilencvenes évek elején menekültek el az ostromlott városból. Végigkísérhetjük a gyarapodó család viszontagságos életét, költözéseit egyik szerbiai városból a másikba. Főhőseink egyre inkább úgy érezték, mintha folyamatosan süllyednének a sötétségbe. Vera barátnőjének meghívására „Ćuprija felé vették az irányt. Itt találtak rá a fényre, és itt született meg a harmadik gyermekük. Egy nappal azelőtt, hogy 1999 tavaszán Ćuprijára hullnak az első bombák.” Két és fél oldalon egy terjedelmes novellával, regénnyel felérő családtörténet elevenedik meg. A kötetben szereplő legrövidebb kispróza egyébként egyetlen mondatból és egy három mondatos lábjegyzetből áll.
A kötetet Sándor Zoltán író, szerkesztő, lapunk munkatársa fordította, a borítófotó szintén munkatársunk, Kószó Attila fotográfiája alapján készült.
