Aki huszonnégy órában gondolkodik, inkább barátságot köthet az idővel, mint aki hosszabb távra tervez: az elvégzendő feladatok sorozatos gyarapodása okozta leterhelő feszültséget megtakarítva úgy hajthatja álomra a fejét, hogy eredményes nap áll mögötte. Tovább egyszerűsödik a képlet, amennyiben az asszony a reggeli kávézás után a házban marad, mert tennivaló akad bőven, egészen estig, az idősödő férfi pedig eltűnik az udvari műhelyben, szétnéz a veteményesben, lekaszálja a füvet, délután pedig beigazítja azt az állandóan szelelő ablakrámát; előbb kissé hozzátold egy gondosan legyalult falapocskát, lesmirglizi, az egészet átkeni. Közben tervezgetheti a holnapot: bemennek a városba, megvásárolni azt a hűtőszekrényt, amit az asszony régóta követel. Merthogy – van ennek már talán fél éve is – egy este, éppen, amikor pipára gyújtott, elheveredve a kályha melletti díványon, az asszony odavetette: „Holnap megint hívni kell a mestert, a mélyhűtő részben gyülemlik a víz, a húsok mind tönkremehetnek – de inkább újat is vehetnénk, ez a régi meg jó lesz a zöldségeknek.” Eleresztette a füle mellett, valamit morgott ugyan, de mégis, hogyan nézne ki, ha az első szóra ugrik. Tudja ezt az asszony is, türelmes, hetekig nem is említi a dolgot, de aztán egyre sűrűbben.
Ily módon a jövő lassan belép a jelenbe, létrejön, megvalósítva önmagát nyugodtan terjed, s kezdődhet az utazás, ami maga az igazi kaland: kicserélődik test és lélek. És hadd örüljön az asszony is, ennyi együtt eltöltött év után amúgy sem árt olykor rést ütni az unalom szürkén vastagodó falán – mielőtt a megszokás második természetünkké válna. Mindez aztán a későbbiekben történetté kerekedik, amely keresi önmaga végkifejletét. Az pedig akkor valósulhat meg, ha elmondhatóvá válik. Ha tehát majd hónapok múltán felemlegethetik, hogy azon a napon úgy döntöttek, szamárháton teszik meg az utat, a lányuk, aki néhány éve már a városban él, félretetette a kiszemelt mélyhűtőt, meg egy kis eladnivalót is vihetnek a piacra, leadják az ismerősüknek, aki azonnal fizet, jó lesz pótolni az összeget a boltban, az asszonyt pedig meglepi ráadásként egy gyapjúkendővel, mert lassan közeleg a tél is, a lánya már meg is vette, rábízta a választást.
De most még úton, bizonyára ismerősökkel is találkoznak, a lelassított idő pedig immár kalanddá válhat; ez a nap egyébként sem hasonlítható semmilyen korábbihoz, éppen az esemény megéltségének kellős közepén tartunk, amely akkor helyezkedhet el véglegesen fordított irányban a megidézhető múlt kellékei között, ha már elmondható.
