A topolyaiak számára nem jelent újdonságot, hogy Harkai Imre Topolya építészetéről írt egy alapmunkát, és számos más településen is végzett kutatásokat, elsősorban a népi építészet érdekelte. Idén, január 10-én emlékkonferenciát tartottunk Topolyán, akkor tettünk egy ígéretet, hogy ezt a konferenciát olyan értelemben fogjuk tartalmi elemekkel kiegészíteni, hogy a további kutatást ösztönözze, másrészt, hogy valóban a néprajz szempontjai szerint történő szellemiségét megtartva, a korábbi kutatásokat úgymond lemodellezzük, és újból megkeressük azokat a házakat, épületeket, amelyeket az építész fontosnak tartott.
Június első napjaiban ezért voltunk Topolyán, hogy azokat az építészeti jelenségeket, azokat az épületeket újrafényképezzünk.
A Harkai Imre nyomában címet viselő kutatásról a fenti gondolatot fejtette ki először Papp Árpád, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság elnöke, akitől megtudtuk, hogy ez volt az egyik vezérfonal, a másik pedig arra vonatkozott, hogy egy kívülálló, aki nem ismeri a kisváros építészetét, mit tekint fontosnak, mi az, ami megítélése szerint rögzítésre, elemzésre érdemes jelenség.
– Ezt a néhány napot mindenképpen sikeresnek kell tekintenünk, óriási munkát végeztünk, de semmiképpen nem azt jelenti, hogy pontot tettünk a topolyai kutatásokra, hiszen számos olyan dolog van, ami menet közben derült ki, mert munka közben találtuk érdekesnek és fontosnak. Például, hogy végső ideje statisztikai kutatásokat végezni az építészet terén is, hiszen egyébként csalóka képet tudnánk alkotni a településről. Abban az esetben, ha csak a nagyon régit kutatjuk, akkor arra a néhány épületre koncentrálnánk, ami 2009-ben is rögzíthető, fellelhető, holott mindenki tudja, hogy ez csak néhány ház, sokkal több van, amelyek más architekturális jelenségeket is hordoznak magukban. Igazából mi egy olyan irányban is elkezdtünk gondolkodni, hogy Topolya építészetét a maga valóságában próbáljuk meg megragadni.
Az a kutatás, amely Harkai Imre nyomán folyik, azt hiszem, az elkövetkező időszakban felhívhatja a figyelmet az érdeklődők számára arra, hogy ezek a változások, amelyek egy épületen belül is megfigyelhetők, mennyire érdekesek, fontosak, mennyire dinamikusan változó és folyamatosan megújuló az épített környezet. Azok az apró részletek, amelyek valamikor fontosak voltak, ma már sokadrangúvá váltak, és teljesen más díszítő elemek lesznek a dominánsak, illetve divatosak. Mi a divatot mindig óvatosan kerüljük mint fogalmat, észre kell vennünk, hogy globalizációs, egyszerűsödési trendek vannak jelen, mindamellett természetesen más jelenségeket is megfigyelhetünk, pl. a lakóépületekhez szervesen kapcsolódó kerítéseknek a megújulását, új irányba való fejlődését: a korábbi népi motívumokhoz hasonlóan, régen a szekér kerekét építették be, most már autóabroncsok vannak beépítve. Ez is fontos jelenség, amit rögzíteni kell.
Továbbá Topolyán különösen megfigyelhető az, hogy az ablakkeretek jelentősége mennyire megnőtt, de mennyire át is minősült, hiszen a korábbi díszek, amelyek malterben voltak kiképezve, átadták helyüket a terméskő ablakkeretnek. Ezek olyan apró felismerések, amelyeket egy itt lakó nem vesz annyira észre, de a távolabbról jövők, ebben az esetben a magyarországi egyetemisták, az aszódi kollégám, ezeket a dolgokat észreveszik és rácsodálkoznak.
A harmadik érdekes jelenség, hogy azok a díszek, amelyek valamikor tényleg gonddal és igénnyel voltak kialakítva, azok leegyszerűsödtek. A napsugaras oromzatok eltűnőben vannak, a parasztbarokk oromzatok szintén, és az egyenházak, a selyemtégla a helyükbe léptek, ezt mind rögzíteni kell.
Akkor, amikor mi a harminc-negyven évvel ezelőtt lefényképezett épületet mai fotóval dokumentáljuk, akkor lehet ezeket a dolgokat in situ megfigyelni.
És van egy negyedik jelenség, a folklorizmus, a népi elemek felfedezése, azok hogyan épülnek be a mai családi házakba. Dicséretes, hogy egyre több ilyen házat lehet felfedezni. Jó, hogy ennek ismerjük a gyökereit, hogy melyik épület volt az első, szerencsés dolog az is, hogy tudjuk, ki az a mester, aki ezt meghonosította, és a mester iskolája továbbfejlesztette ezeket a dolgokat.
Mindez úgy a néprajz, mint az építészet számára is rengeteg új kérdést vet fel, és azt hiszem, hogy a számunkra is izgalmas témák tanulsággal szolgálnak azoknak is, aki itt élnek.
A kutatásokat a Szülőföld Alap tette lehetővé, bízom benne, hogy az ilyen kutatások továbbra is folyamatosak lesznek – foglalta össze gondolatait Papp Árpád, majd az ELTE fiatal kutatóit kértem rövid bemutatkozásra.
– Többedszer járunk itt, részt vettünk a bajsai tájház rendezésében, voltunk Zentagunarason, a topolyai őszi konferenciákon részt veszünk, tavaly Pacséron is voltunk. Ezúttal házfelmérést végzünk, az elsősorban a hetvenes évek elején készült fotók nyomába eredtünk, megkerestük a régi házakat az akkor készített fotók alapján, megnéztük, léteznek-e, illetve milyenné alakultak. Nádtetős, napsugaras háznak több esetben csak a hűlt helyét találtuk – mondta Legeza Márta, majd Dömötör Bea folytatta: –Rengeteg munka vár ránk, nagyon sok fotót találtunk, Harkai Imre a saját módszerével rendezte ezeket, nekünk most sok munkát jelent beazonosítani a házakat. Az eltelt három-négy évtized is nehézséget okoz. Sok ház tulajdonost váltott, a legtöbbet felújították, ami egy természetes folyamat.
Bea elmondta, hogy részt vett az identitáskutatásban, a pacséri ház elsődleges leltárba vételében, rendezésében, a konferencián több alkalommal.
– Mindig öröm ide jönni, kedvesen fogadnak bennünket, és érezzük, hogy szükség is van a munkánkra.
Gazsó Hargita, a Topolyai Múzeum szakmunkatársa, Dóra Fruzsinaés Klamár Zoltán éppen terepről érkeztek vissza. Az aszódi Petőfi Múzeum munkatársát, a jelenlegi kutatás vezetőjét sok személyes élmény fűzi Harkai Imréhez.
– Régi barátság ez, annak idején együtt róttuk a város utcáit. Hihetetlen mennyiségű, több mint ötezer fotót készítettünk. Rengeteg felmérési rajz is elkészült, ez most egy sajátságos időutazás, mert én fiatal koromban elkerültem a városból, az élet elsodort innen, de a barátságunk megmaradt. És akkor, amikor halálának ötödik évfordulóján megrendeztük ezt a tanácskozást, akkor merült fel, hogy könyve és a hagyaték alapján újra végigjárjuk a várost, megfigyeljük, mit őriz a régi arcából, és mit veszített el. A kutatás vége felé azt kell mondanom, hogy vegyes érzésekkel vagyok tele, hiszen rengeteg olyan helyet megtaláltunk a fiatal kolleginákkal, ahol valamikor együtt voltunk Imrével, és vannak olyanok is, amelyeknek ma már nyoma sincs. Az emlékek előjöttek, és a fiataloknak sokat meséltem. A gyerekkor vége felé sok mindenkit ismertem, közvetlenek voltak, eltűrték, hogy napokig méricskéltünk, rajzoltunk, ma viszont gyanakodva néztek bennünket. De amikor az emberek kérdésére, hogy valójába mi folyik itt,(hiszen a kilencvenes évekről vannak kellemetlen élményeik), és el kellett oszlatnunk a kételyeket, azt kell hogy mondjam, hogy nagyon jóleső érzés volt, hogy amikor Harkai Imre nevét kiejtettem, és amikor a könyvre utaltam, akkor mosoly fogadott bennünket, az ő neve, néhai barátom neve, nagyon jó ajánlólevél ma is a városban.
