A topolyai Dositej Obradović Gimnázium és Közgazdasági Iskola diákjai néhány éve tudományos módszerekkel keresik a választ különböző aktuális társadalmi kérdésekre. Kutatási eredményeiket rangos diákszemléken, versenyeken és a tanév végén a helybeli érdeklődőknek a topolyai könyvtárban is ismertették. A bemutatkozó esten Bartus Bella, Harkai Katinka, Farkas Berill, Kerekes Emese, Kovács Adél, Balassa Emese, Lénárd Valentina és Hallgató Boglárka a tágabb érdeklődő közönségnek is bizonyította tehetségét. Iskolánk fiataljainak jövőképe; Élnek-e jogukkal az elsővoksos fiatalok; Milyen nemű az egyetemi diploma; Etnikai sztereotípiák mérése; Az önértékelés a középiskolások körében; Tolerancia a fogyatékossággal szemben; A Feketity puszta betelepítése; A feketicsi néptánccsoport története – ezek voltak a témák, amelyeket a felsorolt diákok kutattak.
Berill az oklevelekkel (A szerző felvételei)
Mengyán Pletikosić Ildikó pszichológus, a gimnázium tanára, a diákok mentora hívta fel az érdeklődő diákok figyelmét a pszichológia, a szociológia és határtudományaik körébe sorolható kérdésekre. –A társadalmi változások állandó jelleggel kérdéseket vetnek fel. Ezeken elmerenghetünk, de tudományos eszközökkel is megközelíthetjük őket. Három évvel ezelőtt a gimnázium néhány tanulója segítségünkkel a tanítási órákon túl arra vállalkozott, hogy a tudomány eszközeit használva keresse a választ a felmerülő kérdésekre.
A felsorolt témakörök egyike, talán a legizgalmasabbika és a legtöbb elismerést elnyerő az etnikai sztereotípiákkal foglalkozó kutatás, melyet Farkas Berill neve fémjelez. A napokban az újvidéki Bölcsészettudományi Kar pszichológia szakára felvételiző lány elmondta, hogy kétszer lett első a Tudományos Diákkörök Országos Konferenciáján (TUDOK).
– Először osztálytársnőmmel, Raffai Orsolyával indultunk, 2006-ban a kanizsai megmérettetésről sikerült továbbjutni Veszprémbe, és ott első díjasok lettünk, 2007-ben nem jutottunk tovább Szabadkáról, az idei iskolaévben egyedül folytattam a kutatást és Újvidékről eljutottam Pannonhalmára, ahol első díjas lettem.
• Mi ez a téma, ami téged ennyire érdekel?
– Mivel egy multietnikus közösségben élünk, úgy gondoltuk hogy kutatjuk, a fiataloknak vannak-e etnikai alapú sztereotípiáik. 2006-ban indirekt módon vizsgáltuk a kérdést: egy angoltanárnő hangját diktafonra rögzítettük, ő angolul, magyarul és szerbül olvasott fel különböző szöveget. A hanganyagot meghallgatták a diákok, és ők nem tudták, hogy egy személyről van szó. Egy értékelő skálán jellemezték a három hangot. 2007-ben direkt kutatást végeztünk, vagyis rákérdeztünk, mi a véleményük a különböző nemzetekről, most pedig fényképek alapján tártam fel sztereotípiákat, méghozzá úgy, hogy volt 18 fényképem név nélkül, és ugyanaz a 18 fénykép hat-hat magyar, angol, illetve szerb névvel ellátva. A diákok szintén tulajdonságok alapján értékelték a fényképeket.Mert mi a sztereotípia? Egy csoport tagjairól alkotott túláltalánosított vélemény. Szerintem ez egy mindennapos téma itt a környezetünkben, természetesen megpróbálok nem sztereotípiákban gondolkodni.
• Elgondolkodtató eredményekre jutottál, mit emelnél ki?
– Először 80, majd 100, végül 138 tanuló vett részt a kutatásban.
A harmadik kutatásban három tulajdonság alapján ítéltek az alanyok, szimpátia, intelligencia és szépség. Amikor a három tulajdonságot összességében vizsgáltam, nem kaptam jelentős különbséget a magyar és szerb ajkú diákok megítélése között.
Amikor külön-külön vizsgáltam a tulajdonságokat, akkor kaptam jelentős különbséget a szerb és a magyar diákok megítélése között a szépségnél és a szimpátiánál. Az intelligenciánál nem.
A szépségnél: azok a szerb diákok, akik látták a szerb nevet a fénykép alatt, szebbnek ítélték meg az adott személyt, mint azok a szerb diákok, akik nem látták a szerb nevet.
A szimpátiánál: azok a magyar diákok, akik látták a szerb nevet, kevésbé tartották szimpatikusnak ugyanazt a személyt, mint azok a magyar diákok, akik nem látták a szerb nevet.
A szerb diákok esetében pedig fordítva történt a megítélés: azok a szerb diákok, akik látták a szerb nevet, szimpatikusabbnak tartották ugyanazt a személyt, mint azok a diákok, akik nem látták a nevet. Az angolt azért tettük be, hogy ne legyen feltűnő, hogy valahol a szerb–magyar viszonyt vizsgáljuk, de például a második kutatásánál a magyar diákok pozitívabbra értékelték az angolokat, mint a saját nemzetüket, ez is elgondolkodtató.
Hipotézisemet mindhárom kutatás során sikerült alátámasztanom: elmondhatom, hogy igenis vannak sztereotípiáink más népekről, nemzetekről, és a heterosztereotípiáink negatívak, a saját nemzetünket pedig hajlamosak vagyunk pozitívabbnak látni.
• Mintegy összegzésként az érettségi dolgozatban összefoglaltad a három év munkáját.
– Magát a kutatást vetettem papírra, mert a versenyre prezentációt kell készíteni és tízperces előadás során bemutatni. Örültem, hogy valami érdekeset mutathatok a hallgatóságnak. A módszer, amit alkalmaztam, az frappáns, és én szeretek előadni, a vitában is igyekeztem megállni a helyem. Szeretném a kutatásom folytatni, és ha sikerül az egyetemre bejutni, mindenképpen szeretnék a sztereotípiákkal foglalkozni. Azt is jó lenne tudni, hogy miért vannak sztereotípiák, és mi ennek az oka.
Pannonhalmára eljutni már eredmény. Pontszámok járnának az ott elért eredményért, ha magyarországi egyetemre iratkoznék, de én mindenképpen itt szeretném a tanulmányaimat folytatni, és szeretnék a Vajdaságban maradni. Mindenkinek ajánlom, hogy csatlakozzon a kutató diákok köréhez, mert tényleg sok újat kapunk ettől a megmérettetéstől – mondta végül a topolyai diáklány, aki azt is hangsúlyozta, hogy amikor elkezdték a kutatómunkát, a tanárnő babát várt, de akkor is segített neki, és most az egyetemi felvételi felkészítés során is mindenben számíthattak rá.
