Július elején hatodik éve került sor Bácskossuthfalván a 9+1 Művésztelep nyári táborára, amelyre mindig másik alkotó hívja össze alkotótársait és határozza meg az egy hétig tartó tábor témáját. Szajkó István, Léphaft Pál, FarkasL. Zsuzsa, Penovác Endre és Dudás Sándor után ebben az évben Nemes István vállalta a házigazda szerepét. Az egy hétig tartó tábor témája a spirális volt.
Ezt próbálta ki-ki a saját művészi eszközeivel körüljárni, megjeleníteni. Az első négy tábor házigazdáján kívül ifj.Novák Mihály, Lázár Tibor, Tóth József, Szagmaiszter Péity Laura, Zsáki István, Csernik Attila és Csikós Tibor, valamint egy kellemes esti beszélgetés erejéig Tolnai Ottó csatlakozott a társasághoz. A tábor a szokásos jó hangulatban telt, amihez nagyban hozzájárult a házigazda Novák Mihály mindenre kiterjedő figyelme. Éppen ottjártunkkor kristályosodott ki az ötlet, hogy Mesterműhely elnevezéssel szervezik meg a jövőben a 9+1 Művésztelepen az egy jeles alkotó köré szerveződő alkotótábort, és a spirális most visszafelé fordul: jövőre ugyanis ismét Szajkó István várja a hozzá legközelebb álló művészbarátait Bácskossuthfalvára.
Nemes Istvánt, a jelenleg Baján élő festőművészt először az idei tábor jelképéről kérdeztem:
– A spirál az alkotás szimbóluma, kiszabadulás egy körforgásból, egy nyitottságot enged meg, és bővül, mint ahogyan mi is szeretnénk más embereket is bekapcsolni. Hiszen a magja ennek a tábornak állandó, de mindig vannak fiatal művészek, akiket bekapcsolunk. S jó, hogy az állandó visszatérők mellett eddig olyan embereket találtunk, akik beleilleszkedtek ebbe a miliőbe.
• Követte-e, hogyan dolgozták fel művészbarátai a megadott témát?
– Nem vettük mereven ezt a dolgot, de általános jelkép a spirál, és a kör, a mozgás megjelent a képeken; még a Svédországból érkező barát is, akinek nem volt időm külön elmondani ezt az alapgondolatot, ilyen jellegű képet kezdett festeni. A háttérben dolgozik Novák Mihály és a személyzet, nekünk csak alkotni kell, és délutánonként, amikor letesszük az ecsetet, megnézzük egymás munkáit, s a beszélgetések néha hajnalig elnyúlnak, ezek a beszélgetések nagy értékei a telepnek. Vendégünk volt Tolnai Ottó, hiszen vannak kötődései külön-külön az itt szereplő alkotókhoz meg a művésztelephez is. Járunk mi más művésztelepekre is, de ez a családias légkör csak itt van, itt mindenki itthon van.
Lázár Tibor egyike azoknak, akik a tábor vonzáskörébe kerültek. Most két részből álló vásznat festett, ahol egy test mozog, és ez a test egy spirális pálya kezdetét írja le, így csempészte be az idei tábor témáját a munkájába:
– Én fiatalabb vagyok, és koromnál fogva sok mindenből kimaradtam, amiben ők részt vettek, de ennek ellenére nagyon befogadók, nyilvánvalóan tudatos ez az hozzáállás. A régi élményekből való kimaradás ellenére én jól érzem magam itt, és mint fiatal művész titkon izgulok, s bevallom, hogy jólesik a meghívás. A nyaramat próbálom úgy időzíteni, hogy itt tudjak lenni.
• Mennyire határozták meg pályád kezdetét az itt jelen levő elődök?
– Ők egy picivel később léptek be az életembe, amikor többé-kevésbé már leraktam művészetem alapköveit. Persze ez még nem kiforrott művészet. Ami a mi területünket illeti, nagy hatással, nagy jelentőséggel bírnak, és én nagyon tisztelem a művészetüket, és szeretem is, közelinek is érzem.
• Példamutatás tekintetében talán?
– Igen, ez jó kifejezés, a példamutatás, mert nem tudom én magam mérni egy olyan kortárshoz, aki New Yorkban él, nyilván a mi sorsunk különbözni fog. Az én sorsomat hozzájuk tudom hasonlítani, és ahogyan látom, hogy sikeresek, sok helyen állítanak ki, s ami a leglényegesebb, hogy jó munkákat készítenek, én el tudok magamnak képzelni egy hasonló életpályát. Nem kevésbé értékes művészetet képviselnek, mint aki valamelyik világvárosban él. Nagyon gyorsan elmúlt ez a néhány nap, jó volt ismét a társaság, a beszélgetések, az együttlét, ez az idő nem a szigorúan vett alkotásé, arra ott a műterem, nem is a pihenésé, de a legjobb értelemben vett kikapcsolódásé – mondta végül a fiatal festőművész, aki hosszabb külföldi tartózkodás után tért vissza a Vajdaságba.
A spirál egy jellegzetes alakzat, amely előfordul a természetben, a tudományban és az ember által készített tárgyak világában. A spirál síkban a csigavonal sémája, egy görbe, míg a térben a csavar vagy tekercs mintázza. Spirális alakú a spirálködnek nevezett távoli tejútrendszer is. Gyakran használják emblémaként is.
A levegőben lehulló tárgyak esési pályája is ezt a görbét követi, a falevéltől a repülőgépig. Az emberi testben a szív bioelektromos impulzusainak spirális mintája alapján vernek a szív kamrái spirális pulzáló ritmussal. A neuronimpulzusokból álló agyhullámok is, úgy tűnik, spirális görbét követve haladnak neuronokon és a gerincvelőn át.
Bizonyíték van arra is, hogy a szülés alatt a vajúdási görcsök bioelektromos spirális mozgást mutatnak. Végül az egész látható és nem látható univerzumban mindenhol, a galaxisokban, a fekete lyukak körüli egyre növekvő korongokban, az összetömörülő csillagközi felhőkben és az anyag és az energia sok egyéb formájában fellelhetők a spirálok. Még az emberi embrió is spirál alakú, amely forma optimális és védi a magzatot a külső hatásoktól.
