.
Miután egyedül maradt, a segítőkész kismadár csőrébe vette a finomságokat és anyai fészke felé indult, azonban testvérei nem engedték be oda. Azt csicseregték a képébe, hogy kizárólag ő tehet arról, hogy a mindaddig kellemes énekekkel átitatott rengeteg elviselhetetlen lármától lett terhes, kétség nem fér hozzá, hogy ő csalta oda azt a krákogó rondaságot is, csakhogy kérkedhessen irgalmatosságával, szégyellje magát és tűnjön el a szemük elől, menjen világgá, többé nincs rá szüksége senkinek, csicseregték szakadatlanul vádló megjegyzéseiket, amiben a többi fán lakó kismadárban is társra leltek, miközben nem vették észre, hogy az eladdig madárdalos erdő immár csak az ő ricsajuktól zajos – fejezte be szónoklatát Szratykó plébános.
Miután egyedül maradt, a segítőkész kismadár csőrébe vette a finomságokat és anyai fészke felé indult, azonban testvérei nem engedték be oda. Azt csicseregték a képébe, hogy kizárólag ő tehet arról, hogy a mindaddig kellemes énekekkel átitatott rengeteg elviselhetetlen lármától lett terhes, kétség nem fér hozzá, hogy ő csalta oda azt a krákogó rondaságot is, csakhogy kérkedhessen irgalmatosságával, szégyellje magát és tűnjön el a szemük elől, menjen világgá, többé nincs rá szüksége senkinek, csicseregték szakadatlanul vádló megjegyzéseiket, amiben a többi fán lakó kismadárban is társra leltek, miközben nem vették észre, hogy az eladdig madárdalos erdő immár csak az ő ricsajuktól zajos – fejezte be szónoklatát Szratykó plébános.
A Putyora-lányok jéghideg zuhanyként élték meg az elhangzott prédikációt, amely már a szentmise áldozási részében éreztetni kezdte a falubeliekre gyakorolt hatását, midőn a jelenlevők óriási többsége bűnbánó képet vágva, felkelt padjából és lesütött tekintettel sorba állt a lelki terhet enyhítő ostyáért. Amikor megpillantotta a hosszan kígyózó kettős sort, Gombos Bandika megszeppenve jegyezte meg: jézuskrisztusbandika, mi lesz, ha nem lesz elegendő ostya, s máris rohant a sekrestyébe újabb adagot készíteni arra az esetre, ha tényleg kiürülne a Szratykó plébános kezében levő serleg. A Krisztus testét osztogató és mormoló fiatal atya közben kidüllesztett mellel élvezte a falu közhangulatában bekövetkezett, azonnal észlelhető és valódi pálfordulást jelentő változást, ami hosszú időre eloszlatta a falubeliek előítéletét a két fiatallal szemben, ugyanakkor bizonyos mértékben papi diadalának is érezte a leszámolást a két idősebb Putyora-nővérben fészkelő önimádat rapszodikus megtestesülésével. Látván, milyen irányba mozdult el a történések kereke, a két banánzabáló naccsága prüszkölve felpattant ülőhelyéről, és tiltakozó testtartással, kajánul vigyorogva elhagyta a falutemplomot, amelybe egyikőjük sem tért vissza soha többé. Az elkövetkező napokban még megpróbálták maguk mellé állítani a falu közvéleményét, hangoztatván, tán csak nem dőlnek be egy szarfaszú pap ócska gyerekmeséjének, amelyet ki tudja hol olvasott az a jöttment senkiházi, de a falu népére többé nem hatott a komisz nővérek pocskondiázása.
– Mindenféle semmitmondó maszlagot bevesztek! Olyan aszott az agyatok, mint a lőrinces dinnye! – üvöltötték duettben mindenki után, aki egy kézlegyintéssel vagy közömbös vállvonogatással faképnél hagyta őket, ha netán ismételten megkísérelték volna behálózni alantas megnyilvánulásaikkal az ördög, a pap és a húguk között köttetett összeesküvésről. Az ördög azonban sohasem alszik, és ha elég sokszor emlegeted, akkor megjelenik, így valahogy járt a két Putyora-nővér is: addig ismételgették boldog-boldogtalannak légből kapott állításukat egy ellenük irányuló Szratykó-Verácska megállapodásról, mígcsak az valóra nem vált. A világban mindennek megvan a maga miértje, a paranoia úgy áll bosszút terjesztőjén, hogy egy adott pillanatban testet ölt, a két banánzabáló naccsága is addig patkolta lángoló nyelvével személyes Belzebubját, míg az be nem nyújtotta a számlát. Semmi természetellenes nem történt ugyan, de ami igen, az az érintetteknek fájóbban esett, mint ezeregy vajákosság. A közösség köztiszteletét magához ragadó fellépésével Szratykó plébános nem hagyta annyiban a dolgot, a vasárnapi szentmisét követően, mintha csak Verácska ügyvédje volna, részletesen utánajárt az előzményeknek, több falubelivel is hosszasan elbeszélgetett, és a begyűjtött ismeretek birtokában azt javasolta Verácskának, nyújtson be egy követelményt az illetékes bírósághoz, hogy a két idősebb Putyora-lányt nyilvánítsák méltatlanná az örökségre. A kérelem helyénvalóságát érvek és bizonyítékok sokaságával támasztották alá, amit a bíróság is az elképzelésükkel összhangban méltányolt, így a Putyora-ház és vagyon cakompakk Verácskára szállt. Nővéreit annyira rosszul érte a kudarc, hogy nem volt többé maradásuk a faluban, addig molesztálták férjeiket, amíg azok kötélnek nem álltak, hogy mindent maguk mögött hagyva, máshová költözzenek. Ügyvédre bízva a házak eladását, egy őszi reggelen a Putyora-lányok családostól együtt szekérre pakolták legfontosabb ingóságukat, és mint odvaikból kitrombitált és kiharsonázott rókák, búcsú nélkül mindörökre elhagyták szülőfalujukat. A falubeliek közül soha senki nem hallott többé felőlük semmi bizonyosat, a mendemonda pedig azt állítja, hogy a Tisza túloldalán teremtettek maguknak ideiglenes otthont, majd kisvártatva másodszor is hajóra szálltak, hogy az óceánon túl, kávé- és banánültetvények végeláthatatlan tengerében, próbáljanak szerencsét.
A szellemeskedő vén bölcsre jellemző csalafintaságaiban és az érintettet gyakran meglepetésszerűen érő megoldásaiban kifürkészhetetlen élet fondorlatossága azt a véletlenszerű egybeesést sem zárja ki, hogy a két idősebb Putyora-nővér elvándorlása az Új Világ déli fertályára megegyezett Juhász Misu beköltözésével a faluba, amit értelemszerűen a Verácskával kötött esküvője előzött meg. A fiatalember különösebb lelki megrázkódtatások nélkül hagyta ott omladozófélben levő tanyasi kisházát, azt a fogadalmat téve önmagának, hogy ha majd egyszer jobbra fordul a sorsa, mindenképpen felújítja azt. Néhány személyes holmin kívül csupán a mindenki számára jól ismert botját vitte magával új otthonába, amelyet, bárhová is ment, mindig magánál tartott, így hát nem csoda, hogy a továbbiakban is rendszerint arról emlegették, de már nem szuperlatívuszokban, mint vőfélykedése idején, de negatív kontextusban sem, mint a neje nővérei által kirobbantott botrány során, hanem csak puszta tényként. Botos Misu sorsa alakulásához kötötte nevelőapai örökségének tatarozását, szem elől tévesztve, hogy a sors olyan, akár egy szeszélyes folyó, olykor megfékezhetetlenül hömpölyög, máskor nagy ívű kanyarokat téve lustán csordogál, van, amikor az ember legnagyobb erőfeszítése ellenére sem tehet semmit önkényű folyása ellen, ugyanakkor alkalom adtán bizonyos szakaszokban feltöltheti a két partját, gátrendszert építhet ki rá, s ily módon bizonyos mértékben kordában tarthatja kiszámíthatatlan rigolyáját. Ez utóbbi lehetséges módozat jellemezte Verácska és Misu házasságának első hét esztendejét. Az egybekelésüket követő forró nyáron megszületett Annácska kislányuk, akiből már édesanyja keblén sugárzott a szépség: égszínkék szemeinek ragyogása a népi motívumokkal hímzett függönyök szegélyénél a szobába beszüremlő reggeli napfénnyel vetekedett. A várandósságtól még kissé gömbölyű Verácska, a mamika irinyó-pirinyó virágszálávalvaló törődése és a háztartási teendők elvégzése mellett, a ház körüli feladatok elvégzését is magára vállalta, csakhogy tehermentesítse a reggeltől estig a falu legmódosabb gazdáinál szorgalmasan dolgozó férjét. Szelíd boldogságban teltek napjaik. A gyönyörű csecsemőből aranyos kisleány lett, Verácska visszanyerte régi alakját.
