Milan Rašić: Lelki folyamat
.
A Kálmánnal elmondatott históriát Veronka találta ki, miközben újév napján a klotyón ülve kiontotta magából mögötte levő napjainak undokságait. A rafinált ötlet megvalósítása érdekében első lépésként a nemrég megözvegyült asszony az újévi jókívánságok kifejezéséért tett röpke látogatások során keservesen panaszolta el szomszédainak és ismerőseinek, hogy egymás után érik a csapások, jelenleg himlős a kislánya, ezért nem hagyhatja sokáig magára, csak boldog új évet szeretett volna kívánni, és szólni a kedves vendéglátóknak, hogy hacsak halasztást nem tűrő dologról van szó, akkor egy ideig kerüljék el a házát, ugyanakkor arra kérte a férfiakat, hogy ha tüzelőfáért mennek, és amennyiben lehetséges, gondoljanak rá is, főképp most, hogy kislánya himlős, jobban kell fűtenie, hogy mind kijöjjön és nehogy befelé forduljon virágszálacskája selymes testén a sok apró nyavalya.
Természetesen, amint teheti, megfizeti majd a leszállított tüzelőanyagot. A falubeliek távoltartása és a tüzelőfa biztosítása mellett, a terv számos apró részletet is magában foglalt. Eszébe juttatva az első világháborúban résztvevők meséit, amiket kislánykorában hallott, valamint azokat a rég múlt időkbeli történeteket, amelyeket még édesanyja mondott el neki, Veronka aprólékosan felkészítette a bújtatott fiút arra, miket kell lódítania, ha szembekerül a létrejövőfélben levő új hatalom embereivel. Az ötlet megvalósításához tartozott az is, hogy néhány nappal Kálmán feltárulkozását megelőzően a falu színe előtt, a kreált történet hitelességének minden mozzanatára lelkiismeretesen odafigyelő özvegy néhányszor jól arcon vágta a szerencsétlen srácot, hogy látható nyomai is legyenek meghurcoltatásának. Az egyetlen apró problémát férje botja okozta neki: hogyan került haza, ha Kálmán nem járt nála? A feltett kérdésre csakhamar kiagyalta a lehetségesek közül a legfrappánsabb választ: férje el sem vitte hazulról a botot. Arra az esetre, ha valaki netán azt találná mondani, hogyan lehetséges ez, hiszen a faluban köztudott, hogy Misu mindenhová magával vitte díszpálcáját, még favágáskor is, sokan látták, amint egyik kezében a fejszét, másikban pedig botját lóbázza, Veronka egyszerű választ talált ki: mindez igaz, csakhogy ebben az esetben férje háborúba ment, és úgy találta okosabbnak, ha otthon hagyja ereklyéjét. Nem lehetett megcáfolni, hiszen azon falubeliek közül, akik az adott napon látták az egykori vőfélyt, már csak Kálmán és jómaga éltek. Kitalációjának ezen fejezetével felszabadította a fiút azon „kötelezettsége” alól, hogy a megszállók általi fogvatartása idején is magánál tartsa a botot.
Veronka koholmánya nagyon kapóra jött a faluban tanyázó partizánvezetőnek, tudniillik, annak ellenére, hogy a falubeliek a háború ideje alatt igyekeztek megőrizni semlegességüket, csak keserűség érte őket mindkét fél részéről. A német erők rendszeres egzecíroztatásából és élelmiszer-begyűjtéséből már mindenkinek elege volt, de a felszabadítók megjelenése sem ragadtatta el a lakosokat, amikor karácsony táján egy partizánokból és orosz katonákból összeállított osztag néhány bepálinkázott tagja egy sötét kapualjban megerőszakolta Cirok Sanyi és Katinka mindkét lányát. Azzal a kendőzetlen szemérmetlenségével, amit a sváb katonákkal való többéves viszonya alatt felmutatott, Lili meg is érdemelte a megszégyenítést, suttogták a faluban, de szegény Angélácska, hisz ő még gyerek, alig múlt tizennégy éves, fűzték hozzá szörnyülködve. A beszállított hét tetem sem bizonyult megfelelő csalogatónak, annál is inkább, mert kételyek sorozatát vetette fel a paraszti logikával gondolkodó agyakban, a kiépülőfélben lévő új rezsimnek minél hamarabb pozitív példát kellett statuálnia a helybeliek részére, érthető tehát, hogy a partizánfőnöknek esze ágában sem volt belekötni Kálmán történetébe, éppen ellenkezőleg, reklámfogásnak használta fel teljes mellbőséggel bizonyítani vágyó ifjú titánok toborzására, akikből, szüleik és a falu lakossága többségének fejcsóválása ellenére, akadt jónéhány. Ez a néhány tucatnyi fiatal már nem került tűzvonalba, tavaszra pedig vissza is tértek szülőfalujukba. Dereglyén ereszkedtek a város irányából a folyón, s közben teli torokból partizándalokat énekeltek. Egy hatalom – főképp, ha az őt megelőzőhöz viszonyítva teljesen újszerű ideológián alapszik – a legkisebb faluban is igyekszik éreztetni hatását. A szóban forgó fiatalok, noha az ország felszabadításában nemigazán vették ki a részüket, jól jöttek a helyi pártszervezet megalakításánál, a párt ügyeinek a képviseleténél a faluban, hiszen egyikük-másikuk, édesapja határtalan bosszankodására, ügybuzgóságában még saját örökségét is államosításra javasolta. Megalkuvó semmirekellők, saját pecsenyéjüket sütögető szarházi kölkök, gyalázták őket idősebb falubelijeik, amit ők bizonyos mértékig az elöregedő nemzedék irigységének tudták be, és a berzenkedések hallatán csak legyintettek, de durvább megjegyzések esetében nem riadtak vissza attól, hogy az újonnan létrejött milícia intézkedéseire bízzák a méltatlankodót. Ennek az új eszmei alappilléreken nyugvó hatalomnak lett falusi szinten a védjegye Hatalák Kálmán, akit már csak Partizánként emlegetett mindenki. Nem véletlenül, hiszen ő volt az egyetlen, aki a háború hős résztvevőjeként eresztett gyökeret a falu kollektív tudatában. Ördögbanbeléd, mondogatta lefekvéskor magának, oktondi köpönyegforgató lettél, de amint a másnapi ebédre és vacsorára gondolt, máris szertefoszlottak elkárhozási víziói és önmarcangolásait már jómaga is hazugnak vélte.
