2024. október 5., szombat

Webtévé

Szófigyelő

A webtévé vagy internetes tévé a legújabb médiumforma. Nem akarja kiszorítani a hagyományos televíziózást, csupán alternatívát kínál helyette. Az elképzelések szerint adása akkor kezdődik, és akkor fejeződik be, amikor mi akarjuk, és a műsort is mi magunk állítjuk össze. Az új tévézési forma nemcsak a tévé és az internet lehetőségeinek a kombinációját jelenti, több mint a meglevő tévécsatornák műsorának internetes továbbítása, voltaképpen máshogyan való tévézést jelent. Az új médium lényege, hogy a tévézésben olyan szabadságot, függetlenséget és interaktivitást nyújt a felhasználóknak, mint amilyent a különféle modern zenelejátszók biztosítanak tulajdonosuknak a zenehallgatásban. A webtévé elsősorban azokat célozza meg, akiket zavar a hagyományos televíziós programok uniformizáltsága, és szeretnék maguk megszervezni szórakoztatásukat. A kétfajta tévézési mód nem feltétlenül zárja ki egymást, hiszen a hordozható lejátszók sem tették tönkre meg a kereskedelmi rádiókat. A webtévé lényegét jelentő teljes interaktivitást, a műsorfolyam rugalmas szabályozását az eddigi megoldások még nem egészen biztosítják, egyrészt azért, mert a filmek zöme még fizetős, és hogy leginkább kisméretű ablakban kis felbontású képfolyamok csordogálnak.

Távlatban viszont a webtévé fejlesztését számos kecsegtető előnye serkenti: az embernek saját televízió-csatornája lehet, amelyet saját maga szerkeszt, a sugárzási költségek minimálisak, folyamatosan, akár egész nap sugározhat, szabadon választhatja meg a tartalmat, nincsenek különösebb jogi és egyéb korlátok, továbbá a családi események megörökítésétől egészen a céges reklámfilmekig széles körűen felhasználható.

Egyébként fokozatosan gyarapodik web- előtagú szavaink tábora, a már bejáródottakon (webhely, weboldal, webtartalom, webcím, webes) kívül számos egyéb is megjelenik (webkamera, webmester, webáruház, webtárhely, weblabor, webdesign, webportál, webfejlesztés, webcsatorna, webtévé stb.). Nyilván majd az idő mondja meg, hogy közülük melyek válnak közkeletűvé a magyar szóhasználatban, és melyek szorulnak háttérbe.