Zentán ugyan már bemutatták, csütörtökön és pénteken pedig a temerini és az újvidéki közönség találkozhatott Vékás Jánossal, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének szakmunkatársával és új kötetével, a Magyarok a Vajdaságban 1955–1959 című kronológiájával. A cím elárulja, hogy sorozatról van szó (az első rész 2011-ben jelent meg, és tíz évet ölel fel, az 1944 és 1954 közötti időszakot), a második viszont nem túl rég került ki a nyomdából, és halad időrendi sorrendben, 1959-ig. Vékás tehát folytatja a vajdasági magyarság történetének összefoglalását, amely elválaszthatatlanul egybefonódott a magyarországi és a jugoszláviai eseményekkel. A szerző a temerini könyvbemutatón bejelentette, hogy várhatólag február folyamán megjelenik a sorozat harmadik kötete is, ám az sem lesz az utolsó. Sőt, örömmel venné, ha segítőtársakra találna a hatalmas anyag mielőbbi feldolgozása érdekében.
A temerini könyvbemutató moderátora Csorba Béla, a kor ugyancsak jó ismerője volt. Mint leszögezte, a több mint 400 oldalas kötet alapjában véve szubjektív válogatás az adott korról a fellelhető dokumentumok alapján, ám ezt a szubjektivitást feltételesen kell fogadni. A szerző szerint kronológia jellege ellenére a kötet objektív és szubjektív is. Törekedett az objektivitásra, a tények helytállóságát gondosan ellenőrizte, ám a válogatásba óhatatlanul becsúszik a szubjektív értékítélet, mint minden más hasonló történeti áttekintést nyújtó kötet esetében. Hangsúlyozta, elsősorban az vezérelte a kapitális munka megírására, hogy jobban megismerje azt a kort, amelyben élt.
Az elmúlt több mint fél évszázad alatt egyetlen átfogó, monografikus munka sem szólt a vajdasági magyarság politikai történetéről. A Vékás által prezentált időszak vonatkozásában ma sem látunk világosan, állítja a szerző. A kötet az ötvenes évek második felének azon eseményei tárgyszerű leírását tartalmazza, amelyek meghatározták, vagy befolyásolták a vajdasági magyarság helyzetét (pl. az 56-os forradalom), sorsának alakulását, fejlődését vagy visszafejlődését közösségként. E kérdések közül a szerzőt három különösképpen foglalkoztatja. A vajdasági magyarság mint közösség, mint „entitás” jellegének meghatározása, a vajdasági magyarság, mint nemzeti közösség „határainak” definiálása, valamint a vajdasági magyarság sorsát befolyásoló körülmények ismertetése.
A múlt ismerete nélkül a vajdasági magyarság jelene sem értelmezhető. Megismeréséhez forrásmunkákra van szükség, amiből eddig, a kérdéses időszak vonatkozásában hiányt szenvedtünk. Vékás ennek a hiánynak a mérséklésére, több évtizedes kutatómunkája eredményeként adta ki a kötetet. A kronológiai tények nagy többségének forrása az Újvidéki Rádió hanganyagából származik, míg az első kötet megírásakor elsősorban az írott sajtóra támaszkodott. Az első, véresen induló tíz évet főleg lapunk, a Magyar Szó és elődje, a Szabad Vajdaság anyagára támaszkodva lehetett „rekonstruálni”, már csak azért is, mert alig volt más sajtótermék, a rádió is csak később szólalt meg magyar nyelven. A második kötet tehát inkább az Újvidéki Rádió magyar nyelvű műsorának hanganyagára támaszkodik, miközben a nem publikált anyagból is csemegézik.
A temerini bemutató közönsége hallhatott egy-két pikáns részletet a kötetből, csakúgy a Magyar Tanszék és a Forum-ház megalakítása körüli ellenállás részleteiről, amelyekről édeskeveset tud az utókor. A helyszínen megvásárolható volt az Egyén és közösség című tanulmánykötet is.
