Csütörtökön esőben vágtak neki a városban való kalandozásnak Szabadkán a Kosztolányi-talány résztvevői. Összesen 35 csapat jelentkezett. A háromtagú csapatok kedvét a márciusi zord időjárás sem szegte, színültig megtöltötték a Városi Könyvtár olvasótermét, ahol köszöntőkkel és a versenyhez szükséges instrukciókkal fogadták őket, majd elindultak megtalálni azt a négy helyszínt, amelyhez korabeli újság és korabeli térkép vezetett. Az idén a Kosztolányi-talány témája a Pacsirta volt. Miután Dragan Rokvić könyvtárigazgató, Ágoston Pribilla Valéria igazgatóhelyettes és Dejan Vujinović, az IPA helyi irodájának munkatársa (mivel a Kosztolányi-talány idén nemcsak a Kosztolányi Napok, hanem egy Szeged–Szabadka közötti IPA projektum részét is képezi) és Hicsik Dóra könyvtáros, a verseny szerkesztője köszöntötte a jelen lévő középiskolásokat és tanáraikat, Lovas Ildikó író, a Magyar Nemzeti Tanács művelődési tanácsosa megnyitóbeszédében Kosztolányi humorosságáról és újszerűségéről beszélt, arról, hogy Pacsirtát úgy alkotta csodálatos nővé Kosztolányi, hogy ez a nő Bovarynéval, Anna Kareninával szemben nem akart kitörni. Arra is felhívta a figyelmet, hogy ez a verseny arra is kitűnő lehetőség, hogy a diákok egy olyan Szabadkát éljenek meg, amelyet ma már közvetlenül nem ismerhetünk.
A diákok délután tértek vissza a kalandtúrából, az első díjat a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium egyik csapata szerezte meg, a második a szegedi Deák Ferenc Gimnázium csapata lett, a harmadik helyezést pedig a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium egy másik csapata érte el. A talányon részt vevő diákok mindegyike könyvjutalomban részesült, és ma egy szegedi kiránduláson vesz részt.
Tegnap délután zajlott a Kosztolányi Napok kerekasztal-tanácskozása, amelynek témája ugyancsak a Pacsirta volt, illetve a Kosztolányi-lapozóban a legújabb, idegen nyelven megjelent Kosztolányi művekről is hallhattunk. A tanácskozáson részt vett Pomogáts Béla irodalomtörténész, Szilágyi Zsófia irodalomtörténész, Utasi Csilla egyetemi docens, Hózsa Éva irodalomtörténész, Heinrich Eisterer német műfordító, Marko Čudić műfordító és Thierry Loisel francia író, műfordító. Pomogáts Béla üdvözlőbeszédében elmondta, örül, hogy itt van, mert itt, Szabadkán valóban a magyar irodalom hiteles, megkérdőjelezhetetlen értékeit mutatják fel. Mint mondta, Kosztolányit nem lehet megfosztani attól a rangjától, amelyet a magyar irodalomban betölt, és nem lehet megfosztani attól a szeretettől, amit az olvasók éreznek iránta. A tanácskozáson a fő téma a Pacsirta volt – arról, hogy a Pacsirtában megjelenő motívumok Kosztolányi korai novellisztikájában gyökereznek, Szilágyi Zsófia szólt, Marko Čudić amellett, hogy az Aranysárkány szerbre fordításáról beszélt, kitért a Pacsirta fordítására is, Utasi Csilla kritikát írt Čudić Pacsirta fordításáról, a Pacsirta németre ültetéséről Heinrich Eisterer értekezett – más Kosztolányi művek is szóba kerültek, így a Nero, a véres költő is, amelyet Thierry Loisel fordított franciára.
