Magyarul is megjelent Bela Duranci szabadkai művészettörténész könyve Önéletrajz Kondor Bélával – Naplójegyzetek 1962–2008 címmel, s ahogyan a címe is sugallja, a kötetbe (amely két évvel ezelőtt szerbül már eljutott az olvasókhoz a szabadkai Képzőművészeti Találkozó gondozásában) olyan naplóbejegyzések kerültek, amelyek Kondor Bélához, a Durancival egyidős festőhöz, grafikushoz, költőhöz köthetők.
– Arról is írtam, hogy miként ismerkedtünk össze Kondor Bélával, miről és hogyan beszélgettünk. Én a diplomamunkámhoz gyűjtöttem anyagot Pesten. Papp Gábor művészettörténészhez mentem, aki éppen akkor utazott Berlinbe, és csak annyira volt időnk, hogy gyorsan megkértem, mondjon valakit, akit megkereshetek. Ő ajánlotta Kondor Bélát, akit fel is kerestem. Így kezdődött 1962-ben az a 10 évig tartó barátság, amely megváltoztatta az addigi hozzáállásomat, és az élő művészettörténettel, a kortárs művészettel kezdtem foglalkozni – mesélte Bela Duranci, akinek a szövegeit magyarra Náray Éva és Szilágyi Károly fordították, a könyv pedig a Mission Art Galéria, Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum Nkft. gondozásában jelent meg. Dr. Dobrik Istvánt, a Miskolci Galéria igazgatóját (a képtárnak egyébként jelentős Kondor-gyűjteménye van) érdekelte az, hogy Durancinak naplóbejegyzései vannak Kondorról, s azt mondta, érdemes lenne kiadni. 2008-ban elhatározták, hogy ki kell adni, de a galéria nem kapott rá pénzt. A szabadkai Képzőművészeti Találkozó (a két intézmény között évekre visszamenőleg jó együttműködés jellemző) is pályázott, s a kötet megjelent szerbül, majd amikor a miskolciak is sikeresen pályáztak, a könyv magyarul is az olvasók elé került.
– Jó könyv született. A naplójegyzetekből szelektáltak, és azt fordították le, ami Kondorra vonatkozott, halála után pedig azt, ami továbbra is hozzá köthető, például az, hogy Kondor emléke hogyan folytatódott. Ő egy egyedülálló alkotó volt. Sok kedves naplóbejegyzésem, emlékem van Kondorral kapcsolatban. Egy a sok közül: a mileševói kolostor falán látható a Fehér angyal, amelyet Kondor nem látott élőben, de nagyon tetszett neki, és élőben is meg akarta volna nézni, de erre nem került sor. Ám Kondor megfestette a maga fehér angyalát, az Ítélkezőt, a késes angyalt. Amikor Pesten jártam nála, ezt a képet láttam, s Kondor azt mondta: ez az én fehér angyalom. Erről is szó esik a könyvben.
