A május 26-a és 31-e között Zágrábban és Varaždinban megrendezett 12. FEKP-en – Festival evropske kratke priče –, Európai Rövidpróza Fesztiválon tizenöt ország húsz szerzője vett részt, köztük Lovas Ildikó író is, aki a Valkó Ádám fordította szövegeit vitte a fesztiválra, és akit a fesztiválon szerzett élményeiről, benyomásairól kérdeztünk.
– Nagyon izgalmas fesztivál volt. Volt olyan író is, aki például Kanadában él, angol nyelven ír, de horvát. Nem is emlékszem, hogy mikor találkoztam ilyen remek hangulatú, nyitott szellemiségű szervezőbizottsággal. Vasárnap például azzal kezdődött a fesztivál, hogy a horvát írók főztek a vendég íróknak, és barátkozással, közvetlen beszélgetéssel kezdtük fesztivált. Az is érdekes volt, hogy miként lehet elmagyarázni, hogy Szerbiában élő magyar író vagyok például a Bejrutban élőnek. De az irodalomban az a jó, hogy az emberek tudnak arról, hogy léteznek ilyen pici világok, mint amilyen a miénk. Érdekes tapasztalat azzal szembesülni, hogy ilyenkor hogyan lehet megfogalmazni, hogy mi is az az irodalom, amit az író képvisel. A szövegeket úgy olvastuk fel a felolvasóesten, hogy például az az író, aki angol nyelven publikál, de arab az anyanyelve, anyanyelvén olvasta fel a szövegét, kivetítőn pedig horvátul és angolul lehetett követni. Én is magyarul olvastam fel. Az apám új élete című rövidprózát olvastam fel. A kétórás felolvasóestet végigülte a nagyszámú közönség, nagy tapsot kapott mindenki. Magát a rendezvényt nagyon szeretik, és az írókat is. Az éreztették velünk, hogy jó, hogy vannak írók. Én vendég voltam az egyetemen is. Ćurković-Major Franciska beszélgetett velem. A kis kavicsból fordított két egyetemi hallgató, akik hungarológiát tanulnak. Ez nagyon izgalmas volt. Volt olyan hallgató, aki Magyarországon tanult horvát nyelvet, és Horvátországban tanul a doktori iskolában, és vannak olyan horvátok, akik meg Budapesten doktorálnak majd. Ebbe a különös keresztőzésbe érkeztem én meg. Mindemellett Zágrábot is megcsodáltam. Vannak még tiszta városok. Zágrábot mossák a locsolókocsik. És ez a világ befogadó volt.
