Tolnai Ottó reprezentatív könyve kiválasztott alkotói teljesítményekről szól. Számtalan nyitott irány, változatosan konstruált és dekonstruált önportré létesül szavai nyomán, miközben új interpretatív szögekből igyekszik megragadni, hogy mivel irányítják a látást, pontosabban a létezést, az elé kerülő műalkotások. Szinte kitárulkozó módon mutatja meg a maga sajátosan érzékeny befogadói apparátusát, de a festékillatos „műtermi pillanatokat” megidézve, az eleven hatások, a baráti/alkotói dialógusok kontextusában is elhelyezi a megértést. Azoknak, akik irodalmi esztétikán nevelkedtek, az alapvetően narratív attitűd nyújthat élményt. A könyv gazdagságát jelzi, hogy a felmerülő neveket még felsorolásszerűen sem vehetjük számba – írja többek között Faragó Kornélia, a könyv recenzense Tolnai Ottó képzőművészeti írásait egybegyűjtő, Kalapdoboz kötetéről, mely a budapesti könyvheti eseményekhez időzítve, idejében elkészült.
A több mint 450 oldalas kiadvány az újvidéki Forum Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot, műszaki és képszerkesztője Kapitány László, a kötet illusztrációját pedig maguk a „szereplők” szolgáltatták. Hogy kik lennének Tolnai új könyvének „szereplői”? Valóban, még „felsorolásszerűen sem vehetjük őket számba”, de az olvasók mindenképp számíthatnak Gyelmis Lukácsra, Hangya Andrásra, Tóth Károlyra, Nagyapáti Kukac Péterre, Ács Józsefre, B. Szabó Györgyre, Sáfrány Imrére, Benes Józsefre, Dobó Tihamérra, Maurits Ferencre, Bálind Istvánra, Sinkovits Erzsébetre, Nemes Istvánra, Csernik Emesére..., és egy olyan világra, amelybe sohasem juthattak volna be Tolnai Ottó sajátosan fűszerezett kalauzolása nélkül.
