Nemcsak díjat osztottak és körtepálinkát kóstoltak szombaton a szenttamási Gion Emlékházban, hanem az egybegyűltek a novella napját is ünnepelték a szervezők eredeti célkitűzésével összhangban a magyar irodalmat és szellemiséget gazdagítva. Noha fellengzősnek tűnik ez a megállapítás, igenis helytálló, hiszen Horváth Futó Hargita egyetemi tanár és fáradhatatlan szervező gondolataival élve a Gion Nándorról elnevezett Novella- és Műfordítói Pályázat új művek írására, a vajdasági magyar prózairodalom fellendítésére, a gioni irodalmi diskurzusok továbbvivésére, nem kevésbé jeles írónk, Gion Nándor műveinek szerb nyelvű fordítására igyekszik serkenteni, és ha mindezt számba veszünk, akkor láthatjuk, hogy ez meg is történt. Ezúttal is, ugyanis ezt a kötelezettséget vállalta magára a Gion Nándor Emlékház megnyitásakor az a maroknyi szenttamási, akiket nemes egyszerűséggel szervezőknek nevezünk, és fáradhatatlanul dolgozik az ígéret betartásán.
A február 1-jén, Gion születésnapján meghirdetett két pályázat idén is eredményes volt. A novellapályázatra 55 munka futott be, a fordítóira 17. Utasi Csilla, a novellapályázat bírálóbizottságának elnöke szerint a novella műfaj tarkaságát eredményezte a pályázat, a művek a klasszikus novelláktól az intellektuális prózán át a rövid történetekig terjednek. A zsűri nemcsak sok, hanem változatos anyagot tekintett át, és tkp. az eredeti megoldásokat, a kiérlelt prózai megoldásokat díjazta. Mint mondta: „Az első helyet elért Az Akácosnál balra című elbeszélés (szerző: Csík Mónika) erőteljesen a tanyasi környezet durvaságát, az öregség kiszolgáltatottságát jeleníti meg. A második helyre sorolt, A kis kígyó (Kovács Jolánka) a szexualitásról tudással még nem rendelkező énelbeszélő fiú első szerelmi tapasztalatait idézi meg. A zsűri két harmadik díjat osztott ki. Az Osztálytalálkozó (Rényi Ádám) következetesen belső távlatot érvényesít. Az énelbeszélő látszólag azt figyeli s írja le, hogyan érkeznek meg egykori osztálytársai az érettségi találkozóra. A novella legvégén azonban fantasztikus, a narráció helyzetét is elbizonytalanító fordulattal kiderül, a társak valójában az énelbeszélő temetésére gyűltek össze. A harmadik helyet osztó, Az Énok apó és történetei (Móra Regina) a címben megidézett falusi figuráról szóló meseszerű, világos, derűs és egyúttal talányos anekdotafüzér.”
A néhány megkérdezett résztvevő egyöntetűen színvonalasnak tartja a novellapályázatot. A tavalyi pályázat eredményeként létrejött kötetek ugyanis megjelentek, sőt a novellaantológiát és a Priče iz Keglovićeve ulice című műfordításokat tartalmazó kötetet a szombati rendezvényen bemutatta ifj. Virág Gábor, az újvidéki Forum Könyvkiadó igazgatója. A hagyomány persze folytatódik, a bírálóbizottság az idei termésből a következő pályaműveket javasolja megjelentetésre: Balogh Gábor (Győr): Galambos, az indián, A falka, Benedek Miklós (Bácsfeketehegy): A fehér házak, Borbély László (Budapest): Menekülés Bácskába, Jódal Kálmán (Újvidék): Harákolás, Jódal Rózsa (Újvidék): Négy fal, Munjin Andrea (Szenttamás): Szöszgyűjtők, N. Czirok Ferenc (Muzslya): A hártyaszárnyú, Rényi Ádám (Budapest): Paula, Három csengetés, Mosoly, Romoda Ferenc (Óbecse): Fogadott nagymama, Sándor Zoltán (Szabadka): Adósság, Vadlövő Gabriella (Nagykikinda): Az ügyvédné, Wilhelm József (Doroszló): Minden elmúlik, Zakinszky Toma Viktória (Temerin): Egy kis pletyka.
A műfordítói pályázat esetében kérdés, lesz-e újra kötet, hiszen ezúttal egy novellát, A félfülű Embert fordították a pályázók. Tekintettel arra, hogy ezzel kimerült a szerb nyelvre még átültetetlen Gion-novellák tára, nem hivatalos hírek szerint a következő pályázaton már nagy valószínűséggel valamely Gion-regényt veszik sorra.
