Erre az érdekes szóra Szombathelyen figyeltem fel, egy üzletnek a neveként szerepelt. A helybeliektől megtudtam, hogy lángost sütnek benne. A lángost ugyanis ezen a vidéken, sőt szerte a Dunántúlon, valamint Erdélynek egyes részein is langalló néven tartják számon. A langalló vagy kenyérlángos fehér- vagy burgonyás kenyértésztából készül. A tésztát letakarva megkelesztik, majd hat részre osztják. A tésztadarabkákat finoman átgyúrják, és ujjnyi vastagságúra nyújtják. Ezután sütőpapírral borított sütőlemezre helyezik őket, vizes ecsettel lekenik, majd 190 C-ra előmelegített sütőben 10-15 perc alatt megsütik. A sütőből kivéve melegen bedörzsölik fokhagymával, tejföllel meglocsolják, és egy kicsit megsózzák. Különlegesebb a pizza-tésztából készült tejfölös-fokhagymás langalló. A tészta közepére sós-fokhagymás tejfölt kennek, megszórják reszelt sajttal, aztán előmelegített sütőben maximális fokozaton 15-20 perc alatt megsül. Sütés után, még forrón, fokhagymás olajjal vékonyan megkenik a szélét.
A langalló szó eredetileg a langallik (vagy langall) tájnyelvi igének (amelynek értelme 'lángol', 'láng módjára lobog', 'elhamvadóban van') a melléknévi igeneve. Melléknévként a langalló azt jelenti, hogy lánggal égő, lángoló, illetve elhamvadó. Főnévként nemcsak a köznyelvi lángos szót helyettesíti, hanem vékonyra hasogatott tűzifát vagy rőzsét jelöl, amellyel kenyérsütés előtt a kemencét a kellő hőfokra melegítik. Krapnikbányán és vidékén ércpörkölő lángkemencére vonatkoztatják, Székelyudvarhelyen pedig lánggal égő üszögre mondják.
A langallóda szó napjaink leleményének tűnik, arról tanúskodva többek között, hogy a a nyelvújítás kori -da, -de képző olykor manapság is aktivizálódik, új szó létrehozásában vesz részt. Ezt tapasztalhattuk néhány évvel ezelőtt a faloda megjelenésével. A régi -da, -de képzős szavak közül sok nélkülözhetetlen elemévé vált köznyelvünknek (óvoda, szálloda, uszoda, iroda, szerelde, sütöde stb.), mások viszont régiessé váltak (pl. képezde, tanoda) vagy elavulóban vannak (áruda, zenede stb.).
