A bíró főnév manapság többnyire olyan személyt jelöl, aki az igazságszolgáltatáson működik, tárgyal és ítéletet hoz, illetve az, aki sportversenyeken a szabályok megtartására ügyel és megállapítja az eredményt. Alkalmilag azt is bírónak lehet nevezni, akit felkérnek, hogy döntsön vitás kérdésben. Akad azonban másfajta bíró is, mint például a küllembíró. Ez tenyészállatnak a fajtára jellemző külsejével, a küllemmel foglalkozik.
A küllembírálat leginkább állatszépségversenyeken folyik, de a tenyészalkalmassági vizsgának is szerves része. Ennek a vizsgának a minősítési rendszere az egyed teljes küllemi, karakteri és fizikai teljesítményének lemérését szolgálja. Ebből a célból mindenre kiterjedően vizsgálják az adott egyedet. A felmérések teljes képet adnak az adott egyed fenotípusáról, anatómiai felépítéséről, idegrendszeréről és egészségi állapotáról. Ezek a jellemzők a tenyészthetőségnek a legalapvetőbb feltételei, ismeretük hiányában nem lehet felelősen dönteni a tenyészalkalmasság kérdésében. Ha az egyed a feltételrendszer pontjai közül valamelyiken nem teljesíti a minimálisan elvárt szintet, meghatározott időre vagy végleg kizárásra kerül a tenyésztésből.
A küllembírálat során a bíró megállapítja, hogy a tenyészállat külleme mennyire közelíti meg a fajtastandardot, tehát az ideális megjelenést. A bíró mozgás közben és álló helyzetben is szemügyre veszi az állatot. Először az egyes testtájakat részletesen, egymástól függetlenül vizsgálja, utána pedig az összhatást szemléli.
A legtöbb küllembíró kutyákkal foglalkozik, de vannak lovakra, macskákra vagy éppenséggel tengerimalacokra szakosodott küllembírák is. Ha kutya értékeléséről van szó, bírálója elölről szemügyre veszi a kutya fejét, szemeit, orrhátát, a homlok domborulatát és szélességét, a harapását, a füleit valamint a mellső végtagok állását. Oldalról bírálja a kutya típusát, a testarányosságát, a hátvonal lefutását, a mellkas mélységét, a végtag szögellését és izmosságát, a fülek tűzését, a far alakulását és a faroktartást. Hátulról a kutya hátának méretét, ágyékszélességét, a váll kötését, a mellkas dongásságát, a far szélességét és a hátulsó végtagok állását vizsgálja. A legtöbb figyelmet a fej bírálatára fordítják, hiszen a fajtajelleget leginkább az fejezi ki. A testtömeggel megfelelő arányban álló fejforma jellemző szokott lenni egy-egy fajtára.
