Vasutasok blogjait olvasgattam a minap, és feltűnt, hogy ők ’vonatot indít’ értelemben élnek a meneszt igével: „Van-e valakinek táblázata arról hogy vasárnaptól – országos szinten – melyik állomásokon meneszt forgalmi szolgálattevő és melyiken a vonatszemélyzet?” „Vigyázzatok este a vonatnál! Tegnap este kétszer rosszul menesztették a vonatot, kis híján balesetet okozva. Elõbb Martonvásárban, az utasok még szálltak le, a forgalmista már indított is, az autókban ülők ordítottak oda, hogy mi történt... A második durvább volt. Velencénél, itt szolgálat sincs, szóval a kalauz meneszt. Meneszt, a vonat indul is, utas egyik lába a földön, másik még a vonaton. Nem sok kellett volna, hogy pofára essen. Akkor meg vagy begurul a vonat alá, vagy nem. A kalauz ezt az apróságot észre sem vette. Remek...” Egy másik vasutas-blogban pedig ez áll: „Fehérgyarmaton a forgalmista meneszt, miközben nincs kijárat és a sorompó nyitva van. Rákiáltanak:
– Ember! Nyitva a sorompó!
– Ne hülyéskedjetek! – és továbbra is adja a jelzést, de azért hátra néz. Végre észreveszi a hibát, idegesen elrohan. Kezeli a sorompót, a jelzőt és végre indulunk tovább.”
Egyébként a meneszt szó viszonylag felkapottá vált az utóbbi időben, a sajtó leginkább ’elbocsát’ értelemben használja: Harmincezer dolgozót meneszt a Deutsche Telekom. – Ezer embert meneszt a Reuters. – Az államfő a Belügyminisztérium hét elején megtartott kollégiumán azt ígérte, hogy 118 hivatalnokot meneszt. Régebben rendszerint valamely hiba vagy visszaélés elkövetése miatt menesztették az embert állásából, manapság viszont akkor is ezt az igét használják, ha létszámfölösleg vagy valami más objektív körülmény az oka az elbocsátásnak.
Egyébként a meneszt a megy ige -eszt műveltető igeképzős származéka. Alapjelentése: ’valaki okozza, előidézi azt, hozzájárul ahhoz, hogy más valaki elmenjen, távozzon valahová’. Első írásos emléke csak a XVIII. század végéről való, de később sem vált gyakorivá. A huszadik század derekán még a következő jelentésekben fordult elő: 1. ’(személy valakit, főleg tőle függő, alárendelt személyt) elküld valahová, valakihez, hogy valamit elintézzen’; 2. ’(rendszerint valamely hiba vagy visszaélés elkövetése miatt) hivatali állásából elbocsát valakit’; 3.’(levelet, táviratot) valaki valakinek a címére küld, felad’. A második jelentésben rosszalló, a harmadikban pedig ritka a stílusminősítése. Ma már módosítanunk kell a második jelentésen, nemcsak a rosszalló minősítést, illetve a hibára, visszaélésre való hivatkozást kell elhagynunk belőle, hanem a hivatali állás megfogalmazást is mellőzhetjük, ugyanis a menesztés ma már bármely foglalkoztatottat érinthet.
