A topolyai Zsáki István festőművész a lendvai művésztelepre való látogatásának köszönheti, hogy megszerette a zöld színt és árnyalatait. A topolyai alkotó a hetvenes években, Ács József társaságában kapcsolódott be a szlovéniai művésztelep munkájába. Zsáki az ottani szőlőhegyekben barangolva ismerte fel a zöld színben rejlő, addig ismeretlen szépségeket.
A művésztelepek jellegzetessége, hogy a művészek magukénak érzik a helyet. Minden alkotótábor tartogat valamilyen többlettartalmat a művész számára. A munkába való bekapcsolódás előtt nem tudni, milyen hatás éri a résztvevőt a helyszínen, ismerős vagy megismerésre váró alkotótársak gyűrűjében. A fentebb jegyzett gondolatokat Zsáki István festőművész osztotta meg velünk, miután hazatért a harminc év elteltével ismét felkeresett Lendváról, ahol a Lendvai Színház- és Hangversenyterem előcsarnokában még látogatható a magyar kultúra napja alkalmából nyílt kiállítása.
– Öt évvel ezelőtt Hajóson töltöttem néhány napot, az ottani művésztelepen. A Hajóson szerzett benyomásoknak, az ott megismert izraeli és orosz művésztársak ráhatásának, a véletlen összjátékának köszönhetem, hogy megszületett bennem a gondolat és az alkotókedv csendéletek festésére. A hajósi alkotótábor szervezése a barackérés időszakára esett. Festés közben jókat falatoztunk, majd az egyik barackszem a készülőfélben lévő alkotásomra került. Ennek a jelenetnek köszönhetően a csendéleteim jellegzetes sorozatának első darabja született meg. Lendvai alkalmi tárlatom a csendéleteim kialakulásának folyamatát hivatott bemutatni. Bemutatkoztam ott a papírra festett, vágással formált ún. „tákolmányaimmal” is. A kiállított csendéleteim között vannak továbbá azok az alkotások, amelyekben fő elemként az elvontabb formavilág mellett a csendéletek megszokott világából vett gyümölcs-, madár-, kő- vagy széttört tojásmotívum is jelen van. A lendvai tárlat márciusban a magyarországi Zalaegerszegre utazik – nyilatkozta Zsáki István.
A zalaegerszegi közönség előtt már nem ismeretlenek a Zsáki-alkotások. A topolyai és a zentai művésztelepek állandó tagjaként, a bácskossuthfalvi 9+1 Nemzetközi Művésztelep, valamint a Bucka Gányó Művésztelep alapító tagjaként nemcsak ezeken a helyszíneken, hanem többek között a makói, a tokaji, a hajdúböszörményi és a zalaegerszegi alkotótáborokban is megtalálhatók festményei. Sőt. A kilencvenes évek elejétől több ízben részt vett a zalaegerszegi szervezésű nemzetközi miniatűr-kiállításon is. 2009-ben a tíz ország ötvennégy művésze alkotta ,,mezőnyben” el is nyerte a hivatásos művészek A/1 kategóriájának fődíját.
– A tanári hivatás gyakorlása után, a nyugdíjba vonulást követően több időm maradt a kísérletezésre. A miniatűrökkel való ismerkedés is ezek közé a nyitások közé tartozik. A kilencvenes években, amikor az országhatárok zárultak, működtethető volt a megoldás, hogy borítékoljuk és postázzuk a művészi alkotásokat. Kezdetben csak magyar nyelvterületről érkeztek alkotások az említett szervezőkhöz, később a tárlatra beküldött művek száma a hatszázat is elérte, és többek között India, Kína, Japán és Brazília alkotóközössége is bekapcsolódott a folyamatba.
Bácskossuthfalván, február 20-án a 9+1 Nemzetközi Művésztelepnek a tavalyi évben szervezett műhelyein részt vevők alkotásaiból nyílt tárlat. Köztük van az Ön egyik alkotása is, amely 2009-ben, a Nemes István festőművész köré szerveződő művészbarátok részvételével életre hívott alkotótáborban született. Az elmúlt év nyarán Nemes, az alkotótábori munkát és helyszínét minősítve kifejtette: a bácskossuthfalvi alkotóházban tapasztalható családias légkör egyedi a maga nemében. Ott mindenki otthon érezheti magát. Sajnos ez nem mondható el a Topolyai Művésztelepről, amelynek a házigazdai szerepét 2008 óta tölti be.
– A Topolyai Művésztelep a zentai után másodiknak alakult meg az egykori Jugoszlávia területén. Valamikor a Topolyai Művésztelep is jelentős tartományi és országos támogatást kapott. Mára ezek a források megszűntek. A művésztelep működésének fénykorát érte, amikor az 1990-es évek mostoha körülményeinek hatására, zűrzavaros időszak közepette költöznie kellett régi helyszínéről, a tóparton álló – a valamikori pártiskolából lett – alkotóházból. Azóta a művésztelepnek nincs otthona. A 90-es években a szlovéniai, horvátországi, montenegrói, boszniai művésztelepekkel kialakított, addig jól működő kapcsolatrendszerünk is teljesen leépült. A topolyai Brindza-tanyán később több éven át működtettünk ugyan művésztelepet hazai és magyarországi résztvevőkkel, az elmúlt évben azonban a Topolyai Művésztelepnek már évi egyetlen művésztelep összehívására sem tellett. Mindeközben 2008 őszén, majd egy évvel később alkotótársaink, barátaink számára sikerült szerveznünk egy egynapos összejövetelt, akvarell-akciót. Az akvarell-akción született alkotásokat később mindkét alkalommal áruba is bocsátottuk. Az eladásból befolyt összeggel a Topolyai Művésztelep és az Art Gallery működését finanszírozzuk. Idén egy – az akvarell-akcióhoz hasonló – pasztell-akció szervezéséhez szükséges eszközökre szeretnénk pályázni.
A Topolyai Művésztelep fedél nélkül maradásával párhuzamosan zajlott a városban a Topolyai Múzeum és az Art Gallery helyszíneinek kialakítása. Az utóbbinak sikerül valamelyest kitölteni azt az űrt Topolya művelődési életében, amelyet a Topolyai Művésztelep alkotóházának felszámolása eredményezett?
– Ideális az lett volna, ha a Topolyai Művésztelep és az Art Gallery kiegészíteni tudták volna egymás munkáját, az alkotóműhelynek állandó tárlata is lehetett volna a galériában… Jelenleg is az Art Galleryben megvalósuló kiállítási lehetőségeken keresztül igyekszünk megvalósítani a hazaiak mellett a már meglévő külföldi kapcsolataink életben tartását, újak kialakítását, korábbi viszonyrendszerek élesztgetését. Lendvai látogatásomnak köszönhetően ismét felelevenedett a kapcsolat az ottani művésztelep illetékeseivel. Az Art Galleryben az idei évben várható kiállítók között szerepel is majd e szlovén művésztelep. 2010-ben Kolozsvárról is érkezik Topolyára egy kiállítás, Felvidékről fotóművészek mutatkoznak majd be alkotásaikkal. Reményeket fűztünk és fűzünk ahhoz, hogy a készülő toleranciaházban vagy a tóparton épülő diákotthonban biztosítanak majd állandó otthont a művésztelep számára. A verbászi művésztelep összejövetelét tavaly Kishegyesen szervezték meg. A verbásziak évről évre más helyszínre invitálják az alkotókat. Ezzel a módszerrel, továbbélési formával a Topolyai Művésztelep is próbálkozhatna, de a művésztársak, köztük én is, túlontúl ragaszkodunk a topolyai helyszínhez.
A papírra festett alkotások születésénél a vágásnak is jelentős szerep jut
