A topolyai Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ táncműhelyének színvonalát jelzi, hogy két reprezentatív csoportja, a Cirkalom és a Tátika képviselte tartományunkat a Kárpát-medence múlt évi legjobb tánccsoportjait és koreográfiáit felvonultató gálaműsorban, február közepén Budapesten, a Néptáncantológia 2008., valamint az Örökség Gyermek Néptáncantológia rendezvényeken.
Az első határon túli gyermekcsoport, amely meghívást kapott a gálára, a Tátika, szilágysági táncokkal aratott sikert az Operettszínház színpadán. A gyerekcsoport munkáját Győri Attila és Rind Melitta irányítja. Melittával beszélgettem a legújabb siker kapcsán a néptáncoktatásról.
– Ez egy olyan verseny, mint nálunk a Kőketánc, ahová az összes csoport elmegy, megméretteti magát. Magyarországon regionális versenyek vannak, a legjobbak jutnak az országos versenyre, és csak onnan válogatnak a néptáncantológiára, de ez mindvégig titok marad. Decemberben kaptuk az értesítést, hogy a Tátika is ott lehet. Mi Szegeden a Csongrád megyei néptáncfesztiválon voltunk, már itt a gálaműsor zárószámát mi adtuk, és már ennek nagyon örültünk. Így ajánlottak bennünket az antológiára, amely Budapesten az Operettszínházban volt.
– A gyerekek közül nagyon sokan csak a tévéből látták még Budapestet, ez is külön izgalom volt, hogy a magyar fővárosba látogathatunk. Nagy izgalommal készültünk a bemutatóra, a színház hangulata is elvarázsolta őket. A lányok vasaltak, a fiúk csizmákat fényeztek, habár már otthon mindent nagy gonddal elkészítettek. Az a baj, hogy a többi csoportot nem láthattuk. A fellépésünk visszhangja jó volt, a zenészek, Csonka Ferenc és a Csalóka, és a tánccsoport összhangja látható volt, jól szólt a muzsika, a gyerekek öltözetéről is a legjobbakat mondták, igényesen, szépen énekeltek, és nagyon szépen táncoltak.
Kik alkotják az együttest?
– Felsős diákok alkotják a csoportot. Egy ideig közösen vezettük Papp Zsuzsannával, aki már Nagyváradon dolgozik, és valójában már óvodás koruk óta foglalkozunk velük, de a csoport magját képező 15–20 lelkes tag mellett újabbak is bekapcsolódtak, jelenleg 43 tagunk van. 14 fiú, a többi lány, ezért sokszor nehéz beosztani a párokat. Hetente kétszer próbálunk héttől fél kilencig, ha versenyre, fellépésre készülünk, akkor még többször összejövünk.
Elsősorban táncolni tanulnak a gyerekek, kisebb korukban az alapdolgokat, mert enélkül táncolni nem lehet, és minden szeptemberben elkezdünk egy új táncanyaggal foglalkozni, elméleti tudást is próbálunk átadni nekik, hogy ne csak a tánc, a lépések maradjanak meg, hanem a hozzá való néprajzi ismeret, ami nélkül a tánc sem létezne. Így január, február az a hónap amikor az új koreográfiához kezdünk. Az adott táncanyagból összeállítunk 7–8 perces műsorszámot, amivel utána fesztiválokra, versenyekre megyünk. Jelen pillanatban 6 koreográfiánk van, amelyet színpadra tudunk vinni.
Hogyan tudjátok a fegyelmet tartani?
– Néha nagyon nehéz, néha pedig könnyű velük, attól függően, hogy milyen hangulatban vannak. Amikor még kisiskolások voltak, szinte a kezüket kellett fogni, akárhová utaztunk, a szülők is jöttek velünk, segítettek bennünket. Most már könnyebb ilyen szempontból, de a magaviselet állandóan változik, és azt mondhatom, hogy a kamaszkor, a hetedik-nyolcadik osztály, amikor a fegyelemmel gond lehet, néha úgy tesznek, mintha nem érdekelné őket, pedig nem így van.
Néptánctanári diplomával rendelkezel, mennyire fontosak az elért sikerek?
– A néptánctanári diploma megszerzése előtt is foglalkoztam már gyerekcsoporttal, de sohasem volt célom, hogy versenyeken jó eredményt érjünk el, most sem ezért dolgozunk elsősorban, hanem azért, hogy megszeressék, megismerjék azt a kincset, ami a népi kultúrában van, hogy ne csak diszkóba járjanak és aCoca-cola kultúrát, a tévésorozatokat ismerjék meg, hanem a régi értékeket is, és a munkánk, ha lehet egyáltalán mérni, meghozta gyümölcsét – hallottuk Rind Melittától.
