Mint aki épp idegen várossal ismerkedik – többé-kevésbé ilyen képpel járták az újvidékiek május 19-én saját városuk képtárait, múzeumait, jól ismert vagy alkalmi kiállítóhelyeit a hatodízben megszervezett múzeumok éjszakája rendezvényen, ismerkedve, szórakozva és talán felfedezve a város számukra ismeretlen oldalát. Erre az egy éjszakára csakugyan megváltozik a város. Lépten-nyomon mutatványosokba, zenészekbe, kiállítókba botlani, az egyébként „zárt” kultúrintézmények kapui kitárulnak, zenészeket angazsálnak, interaktív térré alakulnak át, így nem csoda, hogy évről-évre hatalmas az érdeklődés.
Magam sem akartam hinni a fülemnek, hogy közel százezer belépést jegyeztek a mintegy 50 helyszínen megrendezett száz rendezvényen, akár tavaly. Nyolc óra alatt, vagyis este 6-tól hajnali 2-ig be sem lehetett mindent járni, főleg alaposan nem. Néhol a tolongás miatt, néhol pedig az idő szorítása miatt. A csalogató, változatos programok ellenére a legnagyobb látogatottságot a tekintélyes intézmények jegyezték. A Vajdasági Múzeum az egy estére „visszatérő” Josip Broz Tito egykori jugoszláv köztársasági elnöknek szentelt kiállítással, az Aranyalbummal aratott nagy sikert, mely Tito és Jovanka ruházati tárgyait, fotóit mutatta be, ezenkívül a „régi”, mintegy harmincéves számítógépeknek szentelt kiállítást is végigmosolyogta fiatal és idős egyaránt. Az Eugen kézi gyártású csokoládéi, melyből ajándék is jutott a látogatóknak, magától értetődően fokozták a hangulatot. Az egykori Szocialista Forradalmi Múzeumban székelő Modern Művészetek Múzeuma előtt – akárcsak a korábbi években – a legkisebbek a portréfestészetben próbálhatták ki magukat, a kiállítótermekben pedig többek között Ideiglenes történelem címmel válogatást láthattunk a múzeum gyűjteményében levő alkotásokból: mintegy 200 festményt, szobrot, rajzot, grafikát, melyek a hatvanas évektől kelteztek. A Városi Könyvtárban a multietnikusságnak szentelték az estet. A Galéria téren különösen zajos volt az est, a Matica srpska Képtárában Az elnök elvtárs fényképgyűjteménye vonzott legtöbb érdeklődőt, az a mintegy 30 festmény, melyek az egykori államfő Užička utcai otthonát díszítették. A tágas épület minden zugában zajlott az élet (fényképezkedés történelmi kosztümökben), az udvarát is megtöltötték programmal. Itt láthattuk az afrikai harcművészetet idéző, a brazil kultúrában megfogant Capoeira Akademia nevű újvidéki csoportot, majd más zeneegyüttesek fokozták a hangulatot. Nem sokkal odébb, az újvidéki rendezvény egyik fővédnöke, az OTP Bank központi épülete előtt a La Familia ugyancsak újvidéki együttes flamenco esttel szórakoztatta a közönséget. Ezen az estén ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját a Vajdasági Színházmúzeum, ezenkívül Anamarija Mihajlović színházi kosztümterveit állították ki. Aki belefáradt a heves ritmusba, az a vajdasági konyha ízeit kóstolgathatta, de betekintést nyerhetett az egykori konyhafelszerelés közé: a kredencen sorakozó mozsár, dunsztosüveg, Divka kávé és egyebek világába.
A Duna-parti Tiszti Otthon is megnyitotta kapuit erre az éjszakára, egykori felvételekkel, hivatali dokumentumokkal, térképekkel idézték fel az újvidéki katonai objektumok történetét, melyeken országok, hadseregek osztoztak a történelem viharában. Sokkal vidámabb volt a hangulat a város központjában, pl. a Pašić utcai Café Veliki kávézóban sörnek szentelt kiállítás volt, megtudhattuk, hogy Tito arcképe díszíti egy olasz sör, a Birra della Storia csomagolásait, azt is, hogyan csapolták a sört, de azt is, hányféle elnevezése volt a Pašić utcának az elmúlt száz évben (többek között Szűcs utca), a Radio Caféban töklámpásokat láthattunk, a Kalisto erotikus üzletben pedig nőialsónemű-kiállítást. Mondani sem kell, hogy ez utóbbinál kellett a legtöbbet várakozni a bejutásra. Mosolyt fakasztó volt az Apolló Központ Pince Képtárában megrendezett politikus irka-firka kiállítás, ahol többek között Vaszil Tupurkovszki, Slobodan Milošević, Milan Kučan, Dragoljub Mićunović és más egykori politikusok üléseken készült rajzait nézhettük meg. Az Idegen Művészetek Múzeumában megérinthettük a történelmet, és tényleg nemcsak a kiállítás címében, hanem szó szerint is végighúzhattuk ujjainkat a különféle anyagból készült használati tárgyakon, alkotásokon. Kellemes élményt nyújtott a Tartományi Természetvédelmi Intézetben a Lego-kockákból „kirakott” világtörténelem, a Szerb Nemzeti Színház előtti téren előadott sajátos balett performance, vagy az M Stúdióban rendezett kiállítás a Vajdasági Rádió és Televízió történetéből.
S ez nem minden. Valóban lehetetlen ennyi esemény közül akárcsak a markánsabbakat is felsorolni, hiszen nemcsak sok, hanem színvonalas, változatos, érdekfeszítő kiállításokat láthatott a közönség mindössze 300-400 dinár ellenében. Újvidéken hat, az országban kilenc éve szervezik meg a múzeumok éjszakáját, s ennyi idő alatt – a jelekből ítélve –, az intézmények megtanulták, hogyan kell közönséget csalogatni, hogyan lehet „belakni“ a teret, vagyis nemcsak kinyitni az ajtókat, hanem a belsőt olyan tartalommal megtölteni, amire a közönség „vevő” lesz.
