Egy kicsit bántott a lelkiismeret, amikor elköszönőben Kollár Ilonától azt mondta, válasszak magamnak egy díszes húsvéti tojást emlékbe, és a szerintem legszebbet vettem ki azok közül, amelyeket éppen az újvidéki nemzetközi mezőgazdasági vásárra készített.
A beszélgetést is azzal kezdtük, hogy éppen mire készül, akkor árulta el, hogy az asztalon levő kollekciót hová szánta.
– A topolyai mezőgazdasági szakszolgálat szervezi az újvidéki utat, főleg kézimunkákat viszünk, de lesz csuhébaba is, meg mézes süti és természetesen húsvéti tojás is. De mondhatom, hogy egész évre megvan már a programom. Nagyon várom a felvidéki utat, a Palócföldre megyünk, és már nagyon szeretnék megismerkedni ezzel a hagyományaiban hihetetlenül gazdag térséggel. Aztán a topolyai Nagyapáti Kukac Péter-társaság szervezésében lesz bábkészítés a tájházban, meg kézimunkázunk is majd. A jövő hónap elején Bajsán leszek az etnotáborban. De időközben is akadnak egynapos foglalkozások többnyire a Kátai-tanyán. Ha tudják, hogy éppen itthon vagyok, mindig megkeresnek – mondja Kollár Ilona, akit Kishegyesen vagy Ilus néninek, vagy Banyinak neveznek.
Talán a véletlen, vagy csak a fentiek igazolását szolgálandó, hogy beszélgetésünk közben telefonon Kátai Annamária, a Kátai-tanya vezetője kereste, segítsen neki egy programban. Reggelre elromlott az idő, így szó sem lehetett természetjárásról, valami benti, szobai foglalkozást kellett kitalálni a keresztúri ruszin gyerekeknek. Meg is egyeztek gyorsan, hogy legjobb lesz csuhébabákat készíteni. Anyag is van, nem is drága…
– Ilyen egynapos a rövid foglalkozásokra van példa elég. Sokat járok a fogyatékkal élők bácsfeketehegyi szervezetébe, az Izidába, de voltam tojást írni (mert a tojást írják, vagy hímezik, és csak legvégül festik) még Szikicsen is (Lovćenacon), a könyvtárosnővel meg is állapodtunk abban, hogy a nyáron is szervezünk foglalkozásokat, például gyöngyfűzést. Ezek közül a mai fiatalok is rengeteg mindent használnak, és kedvelik is. A mai gyerekek – akárcsak a régebbi korokban – szeretik a maguk készítette dolgokat. Nemrégiben Kátainál a kispiaci gyerekekkel boszorkányokat készítettünk, nagyon tetszett nekik, igazán élvezték. Talán az sem mellékes, hogy azt, amit elkészítenek, mindig el is vihetik. Az érdeklődésben egyébként, úgy látom, nincs hiány. Topolyán például húsvét előtt majd hetvenen voltak tojást írni. Azt is tudni kell, hogy az üvegfestés sem mai találmány, nagy érdeklődés övezte korábban is – mondja a népművész, majd azzal folytatja, hogy a kézimunkát és kézművességet jó lenne művelni minden olyan házban, ahol a legkisebb feltételei is megvannak ennek.
Az egymás mellett sorakozó csuhébabák az otthoni polcon
– Meggyőződésem, hogy sok mindent tudnánk készíteni eladásra is, mert volna rá kereslet. Gyakran viszünk vagy visznek például mézeskalácsokat, tojásokat Újvidékre is, szívesen megveszik az emberek, mert tudják, hogy a mi mézeskalácsainkat nyugodtan meg is ehetik a gyerekek. Jó lenne elgondolkodni azon, hogy ez egy jövedelemkiegészítő foglalkozás lehetne, csak akkor nem azzal kell kezdeni, hogy nincs időm semmire… És ez azt jelenti, hogy utazni is kell. Én az idén is megyek (tavaly is voltam) a budapesti Mesterségek ünnepére. Tavaly a Vajdasági Magyar Folklórközponttal voltam – mondja Kollár Ilona.
Az újvidéki vásárra készített tojáskollekció
A népművész nagyon jó kapcsolatban áll a Zala Megyei Közművelődési Intézettel és a határon túli pedagógusok hagyományos zalaegerszegi táborával. Ez utóbbi rendezvényen legalább tizennégy alkalommal fordult meg.
– Ott rengeteget tanultam, mégpedig a legjobbaktól, s számomra oda mindig jó elmenni – mondja, és szóról szóra rátérünk a kezdetekre. 1951-ben kezdett a kézimunkával foglalkozni. A nőszervezetben (AFŽ) a hatvanas és hetvenes években is folyt még a munka, de a hetvenes években a kézimunkacsoport már átment a nyugdíjas-egyesületbe.
– Csak kézimunkával foglalkoztunk, kézművesség nemigen volt, de korábban sok mester megmutatta mestersége fortélyait. Így ismertük meg a kosárfonást, de a szakajtókészítést már újabban tanultam meg. Csuhéból abban az időben minden készült, szinte nem volt ház, ahol a lábtörlő nem csuhéból készült volna, de idetartozik például a gyékényszőnyeg is. Ma is készülhetnének ilyen használati cikkek, akárcsak a rongypokrócok a szobákba, előszobákba. Ezeket mind fel lehetne újítani, hisz biztos, hogy a kínai holmi sokkal rosszabb minőségű. Csak sokan megijednek, amikor látják, mennyi bíbelődés van ezekkel a tárgyakkal.
Azzal búcsúzunk el, hogy beszámol majd palócföldi látogatásáról. A nyolcadikosok ballagásán összefutottunk, Ilus lelkesen újságolta, mennyi szépet látott, és mekkora élmény volt számára megismerkedni a magyarságnak ezzel a sajátos csoportjával.
