Harminchat évvel ezelőtt a topolyai Csifcsák Viktória kamasz lányként csatlakozott ahhoz a tíztagú bábtársulathoz, amely az akkori Gorica ifjúsági központban, Mandić Ágota osztálytanító vezetésével egy évadon keresztül működött. Viktóriával a közelmúltban a topolyai tájházban találkoztunk, nagymamaként immár két fiúunokáját kísérte az ottani bábtábori foglalkozásra.
Örömmel idézte fel a tizennégy éves korából származó emlékeit, remélve, hogy unokái is, hozzá hasonlóan, maradandó élményekkel gazdagodnak a bábozással való személyes találkozásuk során.
Csípe Tímea, a topolyai Művelődési Ház igazgatója bábjátékos terveikről beszélt:
– Bábtáborunk szervezésével népszerűsíteni kívántuk e személyiséget pozitív irányban formáló, felhőtlen örömmel járó játékos foglalkozástípust. Nem titkolt szándékunk ősztől állandó bábtársulat működtetése. Reményeink szerint a tábori foglalkozásra jelentkező általános iskolások közül is lesznek olyan vállalkozó szellemű gyerekek, akik majd csatlakoznának az állandó bábtársulathoz is. Természetesen más érdeklődők jelentkezésére szintén számítunk a jövőben.
Képszerű, dramatikus, mozgásra épül a cselekménye, jelképes, csodálatos, érzelmek kivetítését, lereagálását biztosítja, félelmeket old fel, művészi erejével hat. A fentebb sorolt jelzők segítségével jellemezte Horváth Judit gyógypedagógus Abábjáték személyiségformáló hatása című írásában magát a bábjátékot, annak sokoldalú, komplex gyermeki személyiségfejlesztő hatására irányítva a figyelmet. A szakember írásában arról is szól, hogy a bábozás a gyermekek számára mindenekelőtt játéknak minősül, felhőtlen örömet jelent. E játéktípus áldásos személyiségformáló hatását ismerve Szakmány-Major Edit javaslatára a topolyai Művelődési Ház munkatársai, Kokrehel Júlia és Kokrehel József, továbbá Molnár-Gábor Ildikó bevonásával – a Szekeres László Alapítvány, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Községi Női Fórum Nefelejcs Kézimunka-egyesülete és az Usluga Rt. támogatásával – döntöttek a nyári bábtáboros foglalkozás szervezése mellett.
Az általános iskolák alsósai és felsősei számára szervezett táborokban két szöveget dolgoztak fel: az Egyszer volt Budán kutyavásár című mesét és Szecsődi Leó Üveghegyen innen és túl című drámáját. Az általános iskolák alsósai, nagycsoportos óvodásokkal kiegészülve, tizenhetes létszámú csoportban, botbábok használatával, Molnár-Gábor Ildikónak, a Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ irodalmi, beszédművészeti és nyelvművelő szakosztálya, az Auróra Stúdió vezetőjének irányításával szereztek újszerű ismereteket és maradandó élményeket. A szövegértelmezés, -tanulás, -közreadás mellett a darabok játszása során a gyerekek érzelmi világát gazdagító dramatikus jellegű mondókákat, verseket, népi énekeket is előadtak, tudtuk meg Molnár-Gábor Ildikótól.
Az általános iskolák felsősei kevésbé bizonyultak nyitottnak a bábtáboros képzés, élményszerzés iránt. Ugyan korábban többen jelezték részvételi szándékukat, végül azonban az alakos bábos foglalkozásokon, amelyeket Kokrehel Júlia és Kokrehel József vezetett, hat gyermek vett részt. Ettől eltekintve jó hangulatban, eredményesen folyt a munka, nagy sikerű előadás született. A munkafolyamról Kokrehel Júlia színművésznőt faggattuk, aki a testvére, a rendezőként helytálló József mellett társrendezői és dramaturgi szerepkörben is feladatot vállalt.
– A nagyobbik korcsoportba tartozó táborozókkal Henryk Sienkiewicz regénye nyomán készült adaptációval készülünk, legnagyobb örömömre nagy kedvvel és lelkesedéssel. Azért esett a választásunk erre a szövegre, mert úgy érzem, az alaptörténet több szempontból is megszólítja gyermekbefogadóit. A kamaszkori problémák kezelésének nehézségei, a szülőkről való leválási folyamat velejárói, a menni-maradni kérdése is felmerülhetnek az értelmezési lehetőségek között. A gyerekek, szinte kivétel nélkül, hajlandóságot mutattak arra, hogy segítsenek nekünk a szerepválasztásban is. Jómagam a szöveg, a hangjáték alakításában, a szituációk kidolgozásában, a dramatizációs megoldások színrevitelében vállaltam leginkább szerepet, míg testvérem, aki tíz éven keresztül Tóthfaluban, Giovannini Kornél budapesti bábszínművésztől sajátította el ismereteit, mindenekelőtt a bábmozgatást oktatja.
Tíz ves kora óta kézimunkázik, édesanyjától sajátította el a különböző varrási technikákról, továbbá öltésmintákról: pl. a szálöltésről, a keresztszemes öltésről való első ismereteit a topolyai Paul Szikora Erzsébet, a Nefelejcs egyesület koordinátora, aki egyike volt a Községi Női Fórum azon tizenkét kézimunkázó asszonyának, akik részt vállaltak a bot- és az alakos bábok több hónapig tartó készítési, öltöztetési folyamatában.
– Nagy megtiszteltetés és öröm volt egyesületünk számára a Művelődési Ház felkérése, Edit megkeresése. A hímzés, gobelinkészítés, horgolás, különböző varrástechnikák művelése közel áll hozzánk, de bábkészítésben mostanáig közülünk senki sem próbálta ki magát. Nagy lelkesedéssel fogtunk a munkához, sok újszerű élménnyel és tudással gazdagodtunk április vége óta, amikor is kezdetét vette a bábkészítés, ruhavarrás és -díszítés folyamata. Személy szerint a huroköltéssel, szálöltéssel való hímzésben szerzett eddigi ismereteimet jól tudom kamatoztatni az apró ruhácskák díszítésénél. Nagy öröm és kihívás volt számomra, amikor nemcsak létrehozhattam, hanem magam is tervezhettem, meg is rajzolhattam például a mesében szereplő királyi párt. Közösen leheltünk aztán életet beléjük is.
A csoporttagokon kívül Simon Julianna, Kokrehel Jolán, Vituska Rózsa és a Művelődési Ház munkatársa, Crnkovity Edit is kivették részüket a munkafolyamatból. Kékfestő ruhába bújtatott babák formálódtak, amelyeket a szorgos kezű asszonyok a táborozók számára készítettek ajándékba.
