Ritkán használt szava a magyar nyelvnek a lopadék főnév. A régebbi szótárak még jegyezték, az újabbakban nincs benne. Ennek ellenére mai szövegekben is előfordul: Napnál világosabb, hogy a kereslet a lopadék bringákra a bringás társadalomból kell, hogy eredjen. – A lopadék értéktelensége nem-e a tolvaj szellemi szintjének alacsony voltát bizonyítja? – Bár amiket én hallottam, a legtöbb ilyen lopadék külföldre megy. – Talán lopadék az egész játék! – Az se baj, ha csak tíz sornyi gondolat eredeti, mert az még mindig több, mint ezer sor lopadék. – Azt mondta az illető erre a műsorötletre, hogy zseniális, húzta a száját, még akkor is, ha nem ilyen árpásan primitív lopadék… –
Általánosságban véve immúnis vagyok a tengerentúli, metalcore-nak nevezett In Flames lopadék típusú zenekarok minden egyes hangja iránt. – Ez a free rum olyan Midtown Maddness-szerű lopadék! – Nem a külsőségektől, a képedbe vasalt hajadtól, meg a gót-lopadék sminkedtől és a folyamatos nihilizmustól leszel érzékeny. – Ma reggeli lopadék a kosárban: egy répa (csak úgy harsog a fogacskák alatt) és egy tekercs WC-papír.
Még irodalmi műben is megjelenik a lopadék szó: „Félórát kellett várniok. A Kékhekben volt annyi tisztesség, hogy a svájci kronométert nem szedték le Hólapát Jani csuklójáról. Ekkora zsákmány mellett egy korán keltető óra vajmi lényegtelen, igénytelen lopadék.” (Szombathy Viktor: Regényes erdő)
A lopadék főnév jelentése ’lopott, eltulajdonított holmi, dolog’. Töve az elavult lopad ige, toldaléka az -ék képző. Régen a lopad azt jelentette, hogy ’lopás által elvesz’. Ez az ige viszont a lop származéka. Egyébként a lopadék szóhoz hasonlóan elavult igéből jött létre számos ma ismert főnév: menedék, folyadék, váladék, söpredék, növendék, szándék, lepedék stb. Ma már nincs használatban a mened, a folyad, a válad, a söpred, a növend, a szánad, a leped ige. Ebből is látható, hogy a nyelv nemcsak gazdagodik új szavakkal, hanem szegényedik is régi szavak elavulásával. Az említett főnevek abszolút töve viszont élő szó: men(t), folyik, válik, söpör, nő, szán, lep.
Arról, hogy nem szükségszerű az -ad, -ed képzős igék kihalása, néhány közismert -ék képzős főnév tanúskodik: maradék, szakadék, haladék, hasadék, rohadék stb. A mai nyelvhasználat él a marad, a szakad, a halad, a hasad, a rohad igével. Érdekes viszont, hogy abszolút tövük már nincs használatban. Van azonban -aszt vagy -ít képzős párjuk: maraszt, szakít v. szakaszt, halaszt, hasít, rohaszt.
