2. rész
Bevezető: Az eredményes kommunikációhoz nem önállóan elhangzó mondatoknak, hanem rövidebb-hosszabb szövegeknek a feldolgozására van szükség.
A szövegértés bonyolult folyamat, a beszédfeldolgozás szintjeinek mindegyike részt vesz benne: a megértés, az értelmezés, a képzettársítás. A szövegösszefüggés megértését a szöveg megfelelő szerveződése, szemantikai és prozódiai kohéziója teszi lehetővé.
FUNKCIONÁLIS ANALFABÉTA
A nemzetközi átlagnak megfelelő eredményt értek el a magyar középiskolások a 2009-es PISA-felmérésen: szövegértésből javítottak, a matematikai és természettudományi teszten azonban ugyanúgy teljesítettek, mint 2006-ban. Bár akkor az oktatási államtitkár átlagon felüli eredményről beszélt, a tizenöt éves magyar tanulóknak 17 százaléka 2009-ben funkcionális analfabéta volt (2000-ben még 23 százalékuk).
Funkcionális analfabétának számít az, akinek megvannak ugyan az olvasáshoz és az íráshoz szükséges képességei, készségei, de nem tudja őket olyan szinten alkalmazni, amilyent a közösségében betöltött szerepe megkívánna, illetve amely a saját vagy a közössége fejlődését szolgálná. A funkcionális írástudatlanság tehát viszonylagos dolog, és az embernek a társadalomban betöltött szerepéhez kapcsolódik.
AZ ISKOLARENDSZER SZELEKTIVITÁSA
A szövegértésben jól teljesítők arányának növekedése a kompetenciafejlesztés középpontba állításának pozitív következménye. Az igazi probléma az, hogy nagyon erős a magyar iskolarendszer szelektivitása, óriási a különbség az egyes intézmények között. Ezzel szemben más országokban, így Finnországban, Svédországban vagy Hollandiában az iskolákon belül vannak a különbségek, mert a differenciált oktatás egyben tartja a különböző képességű és családi hátterű gyerekeket – mondja Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke.
A különféle magyarországi iskolatípusok közötti teljesítménykülönbség kb. 71 százalék, Svédországban csupán 9. Egyes iskolák a puszta fennmaradásukért küzdenek, és emiatt a tanulói hátrányok ledolgozásában nem elég hatékonyak. Az iskolán belüli különbségek Magyarországon 25 százalék körüli értéket mutatnak, míg Svédországban ez a mutató 73 százalék.
A SZÖVEGÉRTÉS FEJLESZTÉSE
A szövegértés-szövegalkotás fejlesztési feladatait érdemben a magyar nyelv és irodalom tantárgynak kell megoldania.
Ütköznek az olvasóvá nevelés és az irodalomtanítás szempontjai: az olvasásra szánt szövegek tartalma sokszor életidegen a diákbefogadó szempontjából, nem veszi figyelembe, hogy a megcélzott korosztály mely szerzőkre, illetve művekre nyitott.
Az általános iskolai irodalomtankönyvek egy részének, a középiskolai irodalomtankönyvek nagy részének legfőbb tartalmi szervező elve az időrend, és ennek nincs feltétlenül köze a megértés fejlődéséhez, fejlesztéséhez.
AZ OLVASÁSKULTÚRA
Az olvasáskutatók felhívták a figyelmet, hogy az elmúlt évtizedekben 40-ről 60 százalékra nőtt azoknak a felnőtteknek a száma, akik egy év alatt egyetlenegy könyvet sem olvasnak el. A könyvolvasás a felnövekvő nemzedékek életében is egyre inkább háttérbe szorul. A PISA eredményei szerint az elmúlt évekhez képest számottevően nőtt ugyan a kedvtelésből olvasó gyerekek száma, közülük azonban csak igen kevesen, mindössze 6 százalékuk olvas szépirodalmat, viszont 40 százalékkal nőtt az újságok népszerűsége a fiatalok körében.
Gombos Péter, a Kaposvári Egyetem tanára: A pedagógusok többsége a kötelező olvasmányok kiválasztásakor nem alkalmazkodik rugalmasan a felnövekvő nemzedékek igényeihez. Nem ismerik fel, hogy a tanulóik nagy része alig érti a második világháború előtt írt regényeket. Különösen a XIX. századi irodalmi művek nyelvezete áll távol a világuktól, ismeretlen szavak tömege, hosszú mondatok, lassú cselekményvezetés, az azonosulási lehetőség hiánya akadályozza a befogadást.
A mai magyar kortárs irodalom olyan kincseket rejt, amelyek tökéletesen alkalmasak a fiatalok olvasásra való nevelésére: fiatalos, lendületes nyelvezet, igényes szóhasználat, rövid mondatok, modern, gyerekek számára is érthető világnézet, könnyen levonható tanulságok.
SZÖVEGÉRTÉS VAGY GONDOLATOLVASÁS?
A legutóbbi magyar érettségi szövegértési részében feltett kérdésekről egy magyartanárnak az volt a véleménye, hogy „nem voltak korrektek, mert sok esetben a válaszokat nem lehetett a szövegből kihámozni.” Szerinte némelyik feladat inkább a gondolatolvasásra emlékeztetett, és nem a szövegértésre. (OrientPress) Az Eduline által megkérdezett diákok szerint a szövegértési feladatsor nehezebb volt, mint az előző években, néhány feladat félreérthetően volt megfogalmazva, „becsapós volt”.
A Dr. Szabó Miklós országos szövegértési versenyt a kiskunhalasi Bibó István Gimnáziumban 1993-ban azzal a céllal hozták létre, hogy megszilárdítsák a hetedikes és nyolcadikos diákok kommunikációs kompetenciáját.
A szövegértési verseny a Nemzeti alaptanterv kulcskompetenciái közül az anyanyelvit, az idegen nyelvit, a digitálist, az önálló tanulást, a szociálist, a kezdeményezőképességet és az esztétikai tudatosságot erősíti.
A versenyfeladatok minden évben valamely neves kiskunhalasi születésű vagy a városhoz kötődő személyiséghez kapcsolódnak.
A 2012-es PISA-felmérésre a tavasszal került sor; március 19-e és április 20-a között véletlen mintavétellel kiválasztott 208 iskola tizenöt éves tanulói írták meg a felmérést. Az adatfeldolgozást követően jelennek majd meg az első eredmények. (Vége)
A fönti szöveg az adai Szarvas Gábor nyelvművelő napok Beszéd- és szövegértés címen megtartott tanácskozásán elhangzott előadás szerkesztett változata.
