A hagyományos oktatásban a tudás forrása főként a tanár, aki azon tevékenykedik, hogy a tudást előadással, olvasmányok útján vagy más formában átadja a diákoknak, Az élménypedagógiában viszont ún. facilitálás folyik, a tudás forrása a tanuló saját tapasztalata, a pedagógus, a facilitátor segíti őt abban, hogy saját tanulási folyamata iránt minél inkább elkötelezetté váljon. A facilitálás szó jelentése „megkönnyít; segíti, hogy megvalósuljon”. Az élmény önmagában is jó tanítómester lehet, de azért az élménypedagógia gyakran segítőt, facilitátort alkalmaz, aki segít a csoportnak és az egyéneknek fejlődni és tanulni, vagyis könnyebbé teszi a tanulást, illetve gondoskodik arról, hogy történjen tanulás. Felméri a csoportot adottságait, és ennek alapján megfelelő feladatokat választ ki tagjai számára, ügyel a biztonságukra, és figyeli az egyének közötti és a csoportdinamikát, amely a tevékenység során kialakul.
Az élménypedagógia gyökerei John Dewey oktatásfilozófus és pedagógus munkásságáig nyúlnak vissza. Dewey szerint mindenfajta tanítási és tanulási folyamat központjában a tanuló saját élményének kell állnia. Hatására indította a negyvenes években Kurt Hahn német pedagógus Nagy-Britanniában az első Outward Bound (’kalandra fel’, ’menetkészen’) programot. Az első amerikai Outward Bound iskola a vadonba tett többnapos túrákat is beépítette tantervébe, és programjait a veszélyeztetett fiatalok számára nyújtott személyiségfejlesztésben is elkezdte alkalmazni. Más szervezetek elkezdték keresni annak a módját, hogyan juttassák a nomád táborokban megszerezhető intenzív élményekhez az embereket hétköznapibb és könnyebben megközelíthető környezetben. Oktatási célokat szolgáló kötélpályák épültek. Az élménypedagógiai tevékenységek és gyakorlatok fejlesztésének az aranykora az 1970-es évek vége, illetve az 1980-as évek voltak. Mint a személyiségfejlesztés és terápiás változás eszköze egyre szélesebb körökben terjedt tovább az élménypedagógia. Nagyvállalatok és üzleti vállalkozások kezdték a csapatépítés és szervezetfejlesztés céljaira használni a kötélpályákat, sőt még a nomád programokat is.
A Pressley Ridge Magyarország Alapítvány 2005-ben kezdte meg tevékenységét. Célja a súlyos magatartási, beilleszkedési és érzelmi nehézségekkel küzdő gyerekek és fiatalok sikeres életvezetési esélyeinek növelése, valamint a velük és családjaikkal, a lakókörnyezetükkel foglalkozó szakemberek és segítőfoglalkozásúak módszertani kultúrájának a fejlesztése. Az alapítvány olyan komplex nevelési-oktatási programot dolgozott ki, amely hatékony segítséget és szolgáltatásokat nyújt a hátrányos helyzetű gyerekek, fiatalok és családjaik számára abban, hogy megtanulják környezetük számára is elfogadható módon irányítani, szabályozni a viselkedésüket.
