Edita Kadirić: Dávid és Marianna (1999)
Előfordulnak olyan szavak is a vajdasági magyarok szókészletében, amelyek viszonylag rövid ideig voltak használatban, utána pedig hirtelen eltűntek, hacsak nem váltak egyik-másik településen kövületté egy-egy utcanév alakjában, és így maradtak fenn szinte napjainkig. A rohammunkás is ezek közé a szavak közé tartozik, már rég elavulttá vált azzal a jelentéssel együtt, amelyet hordozott, de némelyik vajdasági település utcanév-tábláján még a XXI. században is emlékeztette az embereket arra az időszakra, amikor még dicsőség volt a munka.
A második világháború utáni újjáépítés korszakában, a negyvenes évek második felében nem azzal lelkesítették, serkentették munkára a dolgozókat, hogy fizetésemelést, nagyobb bért kínáltak nekik, hanem kitüntették őket. Azt az ipari vagy mezőgazdasági munkást, aki az azonos szakmájúak közül kimagaslóan nagy teljesítményt ért el, kevés selejttel vagy selejt nélkül dolgozott, rohammunkás címmel tüntették ki. Ehhez a címhez jelvény is járt, és a kitüntetett dolgozók különféle kiváltságokban részesültek.
A rohammunkás megnevezés nálunk a szerb udarnik főnév mintájára született, Magyarországon viszont az élmunkás szó fejezett ki hasonló értelmet, mint nálunk a rohammunkás. Orosz hatásra olykor ott is használták a rohammunkás összetételt, de inkább a társadalmi munkában részt vevő személyre utaltak vele. A rohammunka főnév viszont közkeletű volt az anyaországban, egyrészt társadalmi munkára, vagyis valamely közérdekű cél érdekében gyakran a munkaidőn túl terjedő önként vállalt, gyors ütemben lelkesedésből, csoportosan végzett munkára vonatkozott, másrészt pedig rosszallóan az olyan munkára mondták, amely a helytelen szervezés, a rossz időbeosztás következtében látszateredményekre tört, és ezért volt felfokozott iramú. Valójában tehát nálunk a kiváló dolgozót is, meg az önkéntes munkavégzőt is rohammunkásnak nevezték, Magyarországon viszont ez előbbinek élmunkás, az utóbbinak rohammunkás volt a megnevezése.
A rohammunkás főnév elavult ugyan, de melléknévként még fel-felbukkan a mai magyar szóhasználatban (különféle régiókban), jelentése ’gyors’, ’erőteljes’, ’tevékeny’: Mongrát nem értem, mit csinált most..., eléggé rohammunkás megoldásnak látszik - mintha nem is ő csinálta volna. – Suta mondatokon, ügyetlen váltásokon kívül alig látok mást, pedig csak két-három évesek, igaz, rohammunkás tárcák, egy ülésben. – No, akkor rólunk egy kicsit rohammunkás pakolás után, úgy, hogy én le se feküdtem. – A sárkány meg én vagyok, tekintettel a rohammunkás dohányfogyasztásomra…– Talán leginkább tanulásra lehetne hasznosítani ezt az időt, őszi-téli rohammunkás időszakok előkészítésére, megszervezésére.
