Ritkán használt szavunk az egyedít ige. Voltaképpen alapszava, az egyed főnév sem számít gyakorinak, jóval korlátozottabb az alkalmazási területe, mint a hasonló jelentésű egyén főnévnek. Mind az egyed, mind az egyén szót a nyelvújításkor hozták létre, az egyedet még a XVIII. század végén (1790-ből van rá az első adat), az egyént pedig negyedszázaddal később (1815-ben jelent meg). Az egyed elsődleges jelentése filozófiai (’önállóan létező, egyes dolog, egy példány’, illetve ’). Az állattanban és a növénytanban valamely állati vagy növényi fajtát alkotó élőlények közül egyre utal. A tudományos, választékos szóhasználat valamely nagyobb közösséget vagy típust alkotó személyek egyikére vonatkoztatja, vagyis az egyén főnevet helyettesíti vele. Az egyén szónak szintén filozófiai az elsődleges jelentése (a többi embertől sajátosságai alapján különböző emberi lény). Az egyes embert mint a közösség egyik tagját is kifejezheti. A hivatalos szóhasználatban az ember, a személy főnév helyett is használják. Olykor rosszalló, gúnyos értelemben is megjelenik olyan közelebbről nem ismert személy vonatkozásában, aki iránt rendszerint kevés bizalom nyilvánul meg.
Mindkét főnévből létrehozható ige, de egyik sem általános használatú. Az egyénít ritka irodalomtudományi szó, jelentése ’egyénivé tesz, egyéni tulajdonságokkal ruház fel; individualizál’. Az egyedít ugyan már a XIX. században is megvolt,deújabban kezd jobban kifejezésre jutni. Alapjelentése ’valamit egyeddé, azaz önálló eggyé tesz’. Leginkább nyelvészeti szövegekben fordul elő: A főnév egyedít, mindig egy adott élőlény vagy élettelen dolog saját, külön nevét jelöli. – A tulajdonnév azonos neműek között egyedít. – A tulajdonnév (ellentétben a köznevekkel) nem sok hasonló egyed közös tulajdonságait ragadja meg és fejezi ki, mint a köznév, hanem egyedít. – Tökéletesen egyedít, azonosít, betölti a tulajdonnév identifikáló funkcióját. – Ennek a címnek a rövidíthetősége is jó: MGr.; azonosít, egyedít, megkülönböztet.
Találkozhatunk az egyedít igével irodalomtudományi (pl. A csattanó kiemel, egyedít és távolít. – Mikszáth a térjellemzőkkel nem egyedít.– Úgy egyedít, hogy közben tipizál és iróniáját szinte senki sem ússza meg.), filozófiai (Maritain ebben a vonatkozásban három antik bölcsességet egyedít.), iparművészeti (A tervezőnő olykor egyedít a kék selymek csillogásával, kiemel egy-egy figurát a tömeg soraiból, társadalmi rangot jelez.), sőt köznapi szövegekben is (A szoba DIREKT hagymaszagú, mi ezt így fejezzük ki, nálunk EZ egyedít.).
