A lipántos melléknév eredetileg nyelvjárási szó (az Alföldön, Szeged vidékén, Bácskában), egyrészt lompos, hanyagul öltözött, nehézkes járású személyre vonatkozik, másrészt pedig kornyadozó, beteg baromfira, mely leereszti a szárnyát.
A bizalmas regionális szóhasználatban betegségtől vagy fáradtságtól gyenge, sápadt, erőtlen, kókadt emberre utal a lipántos: Szóval az van, hogy eléggé lipántos vagyok... – Én olyan lipántos voltam ... – Most is olyan lipántos vagyok. Nem akarok beteg lenni... – Még nagyon lipántos vagyok, alaposan megviseltek ezek a történések, de nagyon igyekszem összeszedni magam! – Most mindenki ilyen lipántos, pont ez a nyavalya ütötte fel a fejét nálunk is, én bemenni se tudtam. – De a józanész azt diktálta, hogy nem lehet a munkától elvonni az időt, beteges gyerek és nyomorék, lipántos felnőtt ...– Egy ismerősünk mindenből baba dolgot vesz - víz, tej, felvágott stb..., a gyerek állandóan beteges, hófehér, lipántos…, és már 3 éves elmúlt. – Közben a kicsim nagyon lipántos, lázas, nagyon csúnyán köhög, egész nap a karomban ringattam, délben a mellkasomon aludt el... – Azóta viszont már lement még 1-2 kg, ami remélem vissza is jön, mert nem szeretnék lipántos lenni. – Sajnos Bogi és főleg a anyukája is nagyon lipántos volt múlt héten. – Remélem nem vagy már lipántos? Tyúkot vágtam reggel, és Te jutottál eszembe, hihihi, jobbulást Neked!
A beteg baromfi rendszerint hasonlat képében jelenik meg a mai szövegekben: Úgy dülöngélsz itt, mint egy lipántos csirke. – A gyerekek olyanok, mint a lipántos csirkék, de legalább nincs hiszti és őrjöngés, kivételesen nem ezt hozza ki belőlük az idióta időjárás. – Az orvos azt mondta, hogy teljesen normális, hogy szédülök, támolygok, mint a lipántos csirke. – Reggel nagyon gyöngének éreztem magam, olyan voltam, mint a lipántos csirke. – Nem csoda, hogy szédelegtem, akár egy lipántos csirke. – Kezdem azzal: az év elején még olyan voltam, mint a lipántos csirke. Nehezen „akartam" talpra állni az operáció után. – Szegény olyan volt ma, mint a lipántos tyúk. – Na szóval nagy nehezen felcihelődtünk, de csak annyira, hogy ott ültünk az ágy szélére kuporodva, mint a lipántos kiscsirkék. – „Úgy szédelegtem át a következő évtizeden, akár egy lipántos csirke. Szédelegtem és kapirgáltam a homokos udvarban.” (Lovas Ildikó: A szerelem próbája)
Kivételesen dologra is mondják azt, hogy lipántos: Kérges kezének nyomán csakhamar parázsdarazsak röppentek föl, lipántos fény és tömény melegség áradt szét a fehér falak között. – Na, ez csak egy lipántos vicc volt, mindenesetre nagyon szép gondolat, hogy megemlékeztél itt róla. – Pénteken reggel már minden(ki) a hazautazástól volt lipántos.
