Mai receptekben találkozhat az ember a penne szóval: Borjúragus penne – Brokkolis penne – Cukkinis-pesztós penne natúr csirkemellel – Csirkehúsos penne – Darált húsos penne – Füstölt pisztrángos penne camembert sajttal – Gombás-csirkés penne – Húsos penne – Magyaros-mexikói-bolognai penne – Padlizsános penne – Paradicsomos-spenótos-sonkás penne – Penne parasztosan – Rakott brokkolis penne – Rakott penne mexikói módra – Sonkás, fokhagymás, tejszínes penne – Spárgás penne – Spenótos-sajtos penne – Tonhalas penne paradicsomszósszal – Tonhalas, paradicsomos penne – Vega penne sült zöldségekkel – Vodkás penne – Wokos babos-penne.
Ha már ennyiféle ételmegnevezésben szerepel a penne, biztosan valami fontos konyhai kellékről van szó. Utánanéztem a dolognak, és kiderült, hogy a penne a csőtésztának azt a változatát képviseli, amelynek a végei ferdén el vannak metszve. Úgy, mint hajdan az írótollként használt lúdtollnak. A metszést tollkéssel végezték. A tollkés megnevezés akkor is maradt, amikor könnyű, finomabb pengéjű rugós zsebkésről beszéltek, és már egyáltalán nem metszettek vele tollat.
Hogyan is nevezték régente az írótollat? Pennának. „Nem irom pennával, / Fekete téntával…” – énekli Zrínyi Miklós. „Szüntelen pennával s fegyverrel harcolunk; / De nem tudjuk soha, miért vagdalkozunk” – elmélkedik Bessenyei György. Arany János szerint pedig „Ami volt, az nincs már: ami jó volt, elmúlt; / Más pennával írnak; sorsom balra fordult”.
A penna főnév ma is megvan az olasz nyelvben, tollat jelent. A penne többes számú alakja a szóban forgó főnévnek. Többek között az említett tésztafajtát is jelölik vele az olaszok (’tollak’). Tudjuk, hogy az olasz konyhát a tészták sokfélesége jellemzi. Némelyikük, mint a makaróni (’egyszerű csőtészta’) és a spagetti (’a makaróninál vékonyabb, tömör, hengeres szálú száraztészta’) már korábban eljutott a magyar nyelvterületre. A penne most helyezkedik, talán meg is fog honosodni.
Nevezhetnénk tolltésztának is a pennét, de egyelőre még nem született közmegegyezés az említett kérdésben. Hajdanában a penna főnév is tartotta magát egy jó ideig, mígnem régiessé vált, és átadta a helyét az írótollnak, illetve a tollnak. Ehhez a cseréhez az is hozzásegített, hogy idővel már nem lúdtollat használtak íráshoz, hanem fából, fémből vagy műanyagból készített tollat, tehát megszűnt a veszélye annak, hogy az íróeszközt össze lehessen téveszteni a madár tollával, és ezért más szóval kelljen utalni rá.
