Az 1967 óta megrendezésre kerülő Országos szőttespályázat tizenkilencedik alkalommal tette lehetővé a magyar szövők bemutatkozását, megmérettetését és a tradicionális népművészeti szakág közszemlére tételét. Idén 54 alkotó 126 míves tárggyal és tárgyegyüttessel pályázott, melyek között megtaláljuk a lakáskultúrában használt vászon- és gyapjúszőtteseket, rongyszőnyegeket, továbbá a saját tervezésű és készítésű, vászonból, illetve gyapjúból kialakított ruhákat, viseletdarabokat.
Női viseleti darabok: elegáns öltözetek elsősorban ünnepi alkalmakra (Fotó: Herceg Elizabetta)
Olyan alkotások ezek, melyeknek kútfője a magyar szőtteshagyomány, ugyanakkor mind művészi, mind funkcionális szempontból eleget tesznek korunk igényeinek. A pályázat ötfős bírálóbizottsága hatvan darabot kiemelkedően pontozott, valamint 23 alkotót részesített díjban. A reprezentatív tárlat anyagába a zsűri beválogatta a bajsai Etno Hagyományápoló Kézművesek Köre néhány tagjának munkáját is.
A pályázat meghirdetésével Heves Város Önkormányzata, a hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet, valamint a Hagyományok Háza népi iparművészeti osztálya a kortárs népművészeti szőtteskultúra népszerűsítését tűzte ki célul. A kiállítás látogatóit arra buzdítják, hogy a szövőnők, a szorgos alkotók munkáját ismerjék és becsüljék meg, mindennapjaikban használják a magyar népi kultúra egyik legszebb tárgykészletét, terítőt, konyharuhát, ágyneműt, függönyt, faliszőnyeget, párnát, hiszen mindezek értékes használati tárgyai és díszei lehetnek a modern otthonnak, de akár az igényes öltözködés tartozékaivá is válhatnak az egyedi blúzok, ruhák, kendők, táskák… Az anyag természetes tisztasága, a len, a kender és a pamut harmóniát sugároznak. S az is biztos, hogy ezeket a tárgyakat nem kell kidobni néhány használat után, hanem még örökölhetők is.
Schmittné Makray Katalin is részt vett az augusztusban Hevesen megrendezett VII.nemzetközi szőtteskonferencia megnyitóján.
– Önök, Hölgyeim és Uraim, sokat tettek és tesznek azért, hogy hűek maradhassunk értékeinkhez. Köszönet és hála áldozatos munkájukért! Önök tudják, és próbálják megértetni mindenkivel: a gyökértelen fát könnyen kidönti a szél. A mi gyökereink mélyen kapaszkodnak a magyar talajban, a magyar örökségben, a magyar hagyományokban. Ez ad erőt és hitet a jövő építéséhez. A divat, az életmód, az életfelfogás természetesen minden korban változik. Balgaság lenne ezt nem tudomásul venni, a változásokat elutasítani. De ez nem jelenti azt, hogy a jelenben nem használhatjuk fel örökül kapott értékeinket – mondta megnyitóbeszédében a magyar államfő felesége.
Az idei kiállítás egyik legszebb szőttes garnitúrája
BELEBÚJNI, MINT EGY KÖPENYBE...
A magyar szövőnők szépszámú közössége ünnepi összejövetelének a Hevesi Háziipari Szövetkezet, Báder Miklósné és munkatársai jóvoltából egy kis vajdasági csoport is részese lehetett. Az összejövetelen népművészek, iparművészek, egyetemi tanárok, néprajzkutatók, iparművészek olyan kérdésekre keresték a választ, hogy miként valósítható meg örökségünk megújulása napjainkban, hol van a népművészet helye a magyar iparművészetben, de az Élő népművészet című kiállítás legfontosabb tanulságairól is hallhatunk.
Az Örökség, identitás, jövő címmel meghirdetett szőtteskonferencia előadói emellett a kézi szövés európai történetéről, a csergéről, a debreceni guba hagyományainak felgyűjtéséről és újrafogalmazásáról is szóltak, a konferencia finn vendége pedig arról tartott élvezetes előadást, hogy hogyan működik a hagyomány megújulása ma Finnországban. Kultúrák, ízlések, terítékek címmel a színek, a formák szimbólumrendszeréről hallhattunk, de szobrász, ruhatervező és iparművész műhelytitkait is megleshettük.
Szellős nyári gyermekruhák lenvászonból
Noszvajon került sor Bajsa bemutatkozására, s ezen belül az Etno Hagyományápoló Kézművesek Köre törekvéseinek bemutatására a szőttestechnikák elsajátításában. Szuhankó Ruzsena elnök asszony kérésünkre elmondta, hogy gyapjú- és vászonszőttesekkel készültek a pályázatra, de tudták, hogy a szigorú zsűrizés miatt nagyon nehéz bejutni a kiállításra, és nagy-nagy öröm számukra, hogy néhány munka elérte a kívánt színvonalat. A két falvédőt Jakab Ágnes és Simon Julianna készítette, ezenkívül Szuhankó Ruzsena abrosza, Kalmár Piroska függönye és oktatójuk, Lakatos Marika munkája kapott helyet a rangos kiállításon.
E sorok írója a konferencia zárónapján az egri vármúzeumban a vajdasági példákat bemutatva, a sajtó feladataira összpontosítva a helyi kézműves-hagyományok, tárgyi és szellemi örökségünk jelzésértékű bemutatására törekedett. Arról szólt, hogy a sajtó nyilvánossága, ezen belül elsősorban napilapunk és az Újvidéki Televízió hogyan, milyen eszközökkel segítheti a helyi hagyományok megismertetését (kiállítások, szakmai bemutatók, alkotók, alkotóközösségek megjelentetésével, bemutatásával).
Hagyományos és modern: a divatbemutató részletei
A négy nap alatt többször elhangzott, hogy népművészeti nagyhatalom vagyunk. A hagyomány teljes átértelmezése helyett azonban a dédmama szekrényéből kell előkeresni a régi szőtteseket, vagy, ha ez nem áll rendelkezésre, akkor múzeumokban kell kutatni. Mindenképpen összefogásra van szükség, az értékmegőrzés mellett kell hogy álljon a tudomány, a marketing, az értékesítés, és ebben a médiának is megvan a maga meghatározó feladata.
A kiállítás szeptember 30-ig látogatható Hevesen a Városi Művelődési Központban, október 14-től a díjnyertes alkotók munkáit Budapesten a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban mutatják be.
