A tárca, az esszé, a glossza és a többi publicisztikai műfaj sajnálatos módon egyre kevesebb teret kap a lapjainkban manapság, pedig rendkívül izgalmas területe ez a sajtónak, hiszen átmenetet képez az újságírás és a szépirodalom között – régi nagy költőink és íróink is előszeretettel művelték –, és a mai kegyetlen információáradatban, az „ötperces szenzációk” között rendkívül üdítően hat egy-egy ilyen remekbe szabott írás, mely megpihenteti a szemet és a lelket; arról már nem is beszélve, hogy az idő próbáját is kiállja.
Hasonló módon nyilatkozott a témáról Sinkovits Péter is, amikor csütörtökön délután a Zentai Alkotóházban bemutatták Verkli című, válogatott tárcáit tartalmazó kötetét, amely tavaly a Forum Könyvkiadó Intézetnél jelent meg. Lapunk nyugalmazott munkatársa, egykori főszerkesztője, később budapesti tudósítója azt is elárulta, hogy mindig is újságírónak tartotta magát elsősorban, a szépirodalom pedig egyféle oldalösvény volt számára. Ezért is tartja legfontosabb kötetének a Verklit.
A szerzővel Beszédes István József Attila- és Híd-díjas költő, valamint Brenner János, a Forum munkatársa, a kötet szerkesztői beszélgettek.
Brenner röviden ismertette a Forum Könyvkiadó publicisztikai sorozatát, melynek keretein belül ez a tárcagyűjtemény is megjelent. A kiadványsorozat kapcsán hangsúlyozta e közelebbi vagy távolabbi múltban már megjelent írások kötetekbe gyűjtött újbóli kiadásának jelentőségét azok időtállósága, örök aktualitása okán. Sinkovits könyve kapcsán elmondta, amolyan publicisztikai kaleidoszkópként tekint rá, és idézte Balogh István gondolatát, aki ezt a munkát ötágú szőlőfürthöz hasonlította, melynek írásai ragyogó szőlőszemek, igazgyöngyök.
Beszédes egyfajta „hajónaplónak” aposztrofálta a Verklit, hiszen szellemi és valós térbeli utazások bravúros leírása egyaránt megtalálható oldalain, egyúttal azt is megállapította, hogy erőteljes rokoni szálakat vél felfedezni a kötet kisprózái és Sinkovits szépirodalmi munkái között. Felhívta a figyelmet a kései tárcák esszéisztikus mivoltára is, melyek nem utolsósorban rendkívül széles körű műveltségről és gazdag élettapasztalatról tanúskodnak.
Az est összességében remek hangulatban telt, mivel Sinkovits Péter azon ritka tollforgatók közé tartozik, kik nem csupán papíron, de élőszóban is ugyancsak ízesen tudnak mesélni, anekdotázni. A múltidéző, egyben a jelen korra is reflektáló beszélgetés magával ragadta közönségét, üdítően hatott a sajnos egyre gyakoribb, „magasröptű”, „akadémikus” hangvételű irodalmi estek közepette; üdítően, csakúgy, mint kötetének tárcái olvasójukra.
