Csütörtökön a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központban a székelyudvarhelyi Demeter Szilárd író, filozófus, politikai elemző, rockzenész, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója Halott fehér emberek?! címmel tartott előadást. Demeter Szilárd dolgozott kreatív kampányfőnökként, szerkesztett folyóiratot, Tőkés László irodavezetője volt Brüsszelben. Érdeklődése és felkészültsége szerteágazó, megnyilatkozásai politikai, kulturális, kultúrpolitikai és irodalmi kérdésekben egyaránt markánsak. 2018 decemberében nevezték ki a Petőfi Irodalmi Múzeum ideiglenes főigazgatójává, ez év februárjában pedig véglegesítették a posztját.
Előadása címe kapcsán Demeter Szilárd a következőket mondta:
– Ez egy amerikai mozgalom, amelynek lényege, hogy a nyugati kultúra, amelyben mi is élünk, halott fehér emberek terméke, uralja a világot, és akik nem ide tartoznak, azok alárendelt szerepben vannak. Ez identitáspolitikai vitákat gerjeszt, ami veszélyes a magyarságunkra nézve is, mivel amit eddig kulturális vívmánynak éltünk meg, azt egyszer csak elkezdjük mellőzni.
Demeter Szilárd a VM4K-ban (Lukács Melinda felvétele)
Kifejtette gondolatait az európai és a magyar identitásról is. Utóbbi kapcsán azt hangsúlyozta, hogy habár másmilyenek az anyaországi, a vajdasági, az erdélyi, a felvidéki és a kárpátaljai magyarok, a különbözőségek dacára azt tapasztalta, hogy lényegében hasonlóképpen nézünk a világra, mert a kulturális gyökereink azonosak:
– Ez a felismerés kiszélesítette a látásomat, azt eredményezte, hogy nem csupán a szülőhelyemre, hanem a Kárpát-medencére is otthonként tekintek, annak ellenére is, hogy több terület már csak nyomokban őrzi azt, hogy ott magyarok éltek.
Kitért az irodalom témájára:
– A magyar kultúra irodalomcentrikus. Történetmesélős nép vagyunk, ha meg akarjuk érteni a világot, akkor ezt a történeteken keresztül tesszük. A versek által is megértjük egymást, József Attila versei érthetőek minden magyar számára. Az identitáspolitikai vita már beszüremlett Európába is, véleményem szerint nekünk irodalmi érveket kell felhoznunk a saját identitásunk megerősítése érdekében. Nagy feladat előtt állunk, és ezt beleírtam a főigazgatói pályázatomba is. Meg kell próbálnunk tartalmilag tisztázni azokat az értékfogalmakat, amelyek több ezer éven keresztül alakultak ki Európában vagy a nyugati kultúrában. Azt kellene megfogalmaznunk, hogy mit gondolunk például a szabadságról, a családról, a szolidaritásról vagy a toleranciáról.
Az irodalom fellendítésének ötletéről is szólt:
– Elindítjuk a Petőfi Irodalmi Ügynökséget, ahova majd szerzők regisztráltathatnak, akár a kiadóik által, ha pedig valahol igény mutatkozik arra, hogy egy-egy író fellépjen, akkor azt megszervezzük. Ennek lényege, hogy az írókat az olvasók elé vigyük, eddig ugyanis azt lehetett tapasztalni, hogy az írók a biztonsági játékra mentek, és főleg a számukra megszokott környezetben mutatták be a könyveiket. Ez a lehetőség élőbbé tenné az irodalmat, és visszahathat a minőségére is. Nemcsak igazgatóként, íróként is aggódom azért, hogy elfogynak az olvasók, hiszen egyre kevesebben olvasnak. A megközelítőleg 15 millió Kárpát-medencei magyar évente 300 ezer könyvet vásárol, és ebben benne van minden a tankönyveken kívül. Ez viszont a fejlődés lehetőségét kínálja, csak ehhez vissza kell szoktatunk az embereket az irodalomhoz. A gyermekirodalmat valamiért nem tartjuk a komoly irodalom részének, miközben zseniális gyermekirodalmáraink voltak és vannak. Ezért szeretnénk létrehozni egy központot, és múzeumpedagógusok segítségével Kárpát-medencei kisugárzásúvá tenni – hallottuk egyebek közt Demeter Szilárdtól.
