Varga Tamás A leves című drámatrilógiája friss kötet, amely nemrég jelent meg az újvidéki Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában. A minap könyvbemutatóra került sor Zentán, következőleg a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának Délvidéki Magyar Színjátszás rendezvénysorozata keretében e hó 28-án, 18 órakor a Danilo Kiš Ifjúsági Klubban mutatják be. Majd 30-án 19 órakor Újvidéken az Európa Kollégiumban, ezt követően november 8-án 18 órakor a magyarkanizsai Ifjúsági Otthonban. November 20-án 17 órai kezdettel pedig a csókai Művelődési és Oktatási Központban. Varga Tamás A leves című drámatrilógiája a szerző első kötete.
Mikor kezdtél el drámákat írni?
– Már amatőr színjátszó koromban foglalkoztam drámaírással, úgyhogy nem egy új keletű érdeklődésről van szó. Talán húsz éve is annak, hogy az első drámámat, A kalitkát megírtam és abból előadást is rendeztem amatőr színjátszókkal Zentán. A társulatból azóta kiemelkedtek hivatásos színészek, alkotók, játszott benne Huszta Dániel és Lénárd Róbert is. Ez az előadás indított el a színművészeti akadémiára. Szakmabeliek is megnézték, láttak bennem valamit és alkalmasnak találtak erre a pályára. Elkezdtem színházzal, színészettel foglalkozni, és közben az akadémián és annak befejezése után is írtam drámákat.
Hogyan került sor a kötet kiadására?
– Találkoztam Virág Gáborral, a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatójával, a beszélgetésünk során pedig szóba jött az Okuláré Projekt. Korábban ugyanis meghívást kaptam Szegedre az Okuláré Projekt drámaíróversenyre. Ez úgy zajlik, hogy három drámaírót hívnak meg, a drámákat több városban felolvasószínház formájában mutatják be, és szavazatok alapján jutnak tovább az írók. Aki a legtöbb szavazatot kapja, az meghívást kap a következőre, hívnak mellé két másik drámaírót és folytatódik a megmérettetés. A kötetben szereplő három dráma az Okuláré Projekt eredménye, mivel kettőt megnyertem, harmadszor pedig második helyezést értem el. Tulajdonképpen az Okuláré Projektnek köszönhető ez a drámatrilógia. Igaz, akkor még nem foglalkoztam azzal, hogy ezeket egy kötetbe gyűjtsem. Különálló drámák voltak, kevesebb, 14–16 oldalasak, mivel a bemutatásuk időhöz volt kötve. Ezzel szemben a kötetben 180 oldalt tesz ki a három dráma. Arra lettem ugyanis figyelmes, hogy a drámáknak vannak összefüggéseik, kapcsolódási pontjaik. Ezen elkezdtem dolgozni, hogy kialakuljon egy külön történetszál. A drámák hosszabbak lettek, a történetek pedig tartalmasabbak, bővebbek. Alaprészletek ugyan megmaradtak, de megújultak, tulajdonképpen szinte teljesen újraírtam mindhárom drámát.
Miért adtad a kötetnek A leves címet?
– A leves az egyik dráma címe, de mindhárom drámában egyfajta szimbólumként jelenik meg. Nem mondom el mint jelent, mert olvasva derül ki igazán. A drámákat elég erős szimbólumrendszer jellemzi. A borítót is úgy képzeltem el, hogy jelképértékű legyen az olvasó számára, és találkozzon az üzenetével, amikor olvasás közben időnként becsukja a könyvet.
Szeretnéd folytatni az írói tevékenységet?
– Nagyon élveztem ezt a fajta alkotómunkát. Izgalmas volt dolgozni a drámákon. Időközben más történetek is elkezdtek körvonalazódni bennem. Két irány van, amerre el tudnék indulni. Még nem tudom pontosan mikor és hogyan fogok hozzá, ezek még csak tervek. Általában úgy írok, hogy elkezdem gyűjteni a gondolatokat, kötöm össze a szálakat a fejemben. Amikor már nagyjából megvan a történet, akkor leülök és megírom. Fordítva nem megy. Addig nem ülök le, amíg fogalmam sincs arról, hogy mit akarok írni. Ha nekifogok, akkor már nagyjából tudom, hogy miről is írnék. Most e két szint között vagyok. Megvannak az irányok, valamely pontok, de a többi még úgymond érlelődik.
