A koronavírus nyári tombolása után ismét várja kedves vendégeit a zentai Városi Alkotóház, ahol csütörtökön, a kora esti órákban az idén fennállásának 50. évfordulóját ünneplő Életjel – Csáth Géza Művészetbaráti Kör verses, zenés és énekes estjét tekinthette meg a Nagyérdemű. Barát Magdolna, Bencsik István, Binszki Teréz, Miklenovics Aranka és Németh Imre tolmácsolásában Bata János Megkopott táj című verseskötetéből hallhattunk egy csokorra valót, Torok Orsolya pedig citerazenéjével és énekkel színesítette az irodalmi estet.
Bata János
A rendezvény elején a költő, Bata János köszöntötte az egybegyűlteket, s kihangsúlyozta, hogy mindaz, amit versként leírt, az előadók lelkébe is beszivárgott, s ezeket valamiképpen magukévá téve a saját gondolataikként és érzéseikként adják elő. Bata János Megkopott táj című verseskötete 2018-ban jelent meg a Bethlen Gábor Alap támogatásával. Bata Jánost 2018-ban Európa-éremmel tüntették ki, mert egész életét a kisebbségvédelemnek szentelte. Immár 35 éve szülőfalujában oktatja a kisdiákokat, de a nyolcvanas évek első felétől kezdve közéleti szereplést is felvállalt, aminek írásos dokumentumai a vajdasági, valamint az anyaországi magyarság folyóirataiban olvashatóak és tanulmányozhatók. 2001-ben társaival együtt megalapította az Aracs folyóiratot, 2011-ben pedig létrehozta az Aracs Alapítványt, amely a folyóiratot kiadja, rendezvényeket szervez és könyveket is megjelentet. Tagja a Magyar Írószövetségnek, műfordítóként pedig német nyelvre, angol és szerb-horvát nyelvről, illetve nyelvre is fordít. Pályafutása során több elismerést kapott: köztük 2014-ben a Magyar Páneurópa Unió Eötvös József Sajtódíját vehette át, 2018-ban a Bethlen Gábor Alapítvány Teleki Pál Érdemérmét kapta meg, mégpedig a magyarságért tett szolgálatáért.
Az est folytatásában a jelenlévőket köszöntötte Horváth Emma, az irodalmi és zenés összeállítás rendezője is, aki az Életjel – Csáth Géza Művészetbaráti Kör történetét, tevékenységét ecsetelte. Horváth Emma elmesélte, hogy az Életjel irodalmi élőújságként indult, amit elsősorban szabadkai újságírók alapítottak meg több mint hatvan évvel ezelőtt, az egésznek az alapötlete az volt, hogy a havonta megjelenő élőújság vajdasági magyar költőket és írókat népszerűsítsen havonta, amit meg is sikerült valósítani. A Csáth Géza Művészetbaráti Kör létrehozásával lényegében az elképzelése egy ifjúsági irodalmi színpad megalakítása volt, ami része az Életjelnek s egyrészt segíti is ennek a tevékenységét, másrészt pedig azt a célt tűzte ki, hogy versmondóműhelyként funkcionáljon, s lényegében mindvégig ez is volt, s most is az. A művészetbaráti kör tagjai hetente kétszer tartanak próbát és nagyon kellemes és családias légkör lengi be ezeket a próbákat.
Bencsik István (Fotó: Horváth Zsolt)
– Valahol hiszek benne, hogy azok, akik versmondás végett járnak ide, fellépnek, utaznak és versenyeznek, illetve vállalják az ezzel járó hercehurcát, azok valahol szeretik és segítik egymást, és fűti őket a szeretet a vers és a közönség iránt is – emelte ki az összeállítás rendezője.
