Sándor Zoltán: Korunk lenyomata
Sándor Zoltán kollégánk Korunk lenyomata című könyve nem véletlenül kapta a Könyv az olvasásról alcímet. A szerző könyvkritikáit tartja kezében az olvasó. Válogatáskötetről van szó, hiszen ezek az írások már megjelentek napilapunkban, valamint a Sikolyban, illetve magyarországi folyóiratokban, például a Kortársban, az Új Forrásban, a Nagyításban, a Vár Ucca Műhelyben. Vajdasági, anyaországi, felvidéki, erdélyi szerzők műveit elemzi úgy, hogy az elsődleges szempontot mindig szem előtt tartja: kedvet csinálni az olvasónak, hogy kezébe vegye az adott művet, amellyel írásában foglalkozik, amelyről megosztja velünk azt az élményét, amelyet a szöveg keltett benne.
Sándor Zoltán maga is prózaíró, aki ismeri a mesterség titkait, de a kritikusi lét sajátosságait is, ahogyan a kötetben egy helyen írja: amikor egymás után több kritikát olvasunk el egy kötetben, óhatatlanul a kritikus szerzői énje is kitűnik a bírálatsorozatból. Persze, egy magára valamit is adó kritikus sablon nélkül dolgozik, és ami Sándor Zoltán e kötetét olvasgatva mindenképp leszűrhető: arra törekszik, hogy megtartsa az arany középutat, hogy ne legyen túl személyes, vagy túl távoli a mű megközelítése.
A könyv több fejezetre oszlik, például: Társadalmi háttér, Sorsalakító történelem, Jelenbe ágyazott jövőkép, Nem gyengéknek való vidék, Irodalmi meditációk. A kiadvány most jelent meg az Életjel kiadó gondozásában.
Bíró Tímea: Hosszú
Angol kutatók megállapították, hogy a versolvasás jótékonyan hat az agyra: fejleszti a memóriát, fokozza az önreflexió képességét, versolvasás közben a jobb agyfélteke bizonyos részei, az érzelmek területei lépnek működésbe. Ez így nagyon tárgyilagosan hangzik, talán elég is annyit megjegyezni a kutatási eredményből, hogy verset olvasni minden életkorban, élethelyzetben jó. Nemrég jelent meg Bíró Tímea Hosszú című verseskötete, amelynek fülszövegében a szerzőről az olvasható, hogy szereti a kéket, a lovak tekintetét, és a szívét az ultrahangfelvételeken. Az alábbiakban a kötet egyik versét közöljük:
„a lovak hátára nehezedik az ég
szép kéken agyonnyomja őket
nappal is ég a villany
ne törjetek be ide
sikoltoznak a vállfák a szekrényben
egyre beljebb teregetek
fojtogatom a hatvan négyzetmétert
falból kiesett szögek veszítik szívverésüket”
A könyvet a Forum Könyvkiadó Intézet jelentette meg, Szerda Zsófiának a kötethez készült fotóival.
