Az agyaggal való munka szinte mindenki számára izgalmas kihívást jelenthet. A kicsiknek a föld közelisége, a saraskodás, a nagyoknak pedig maga az alkotás, a szobrászkodás része az, ami örömet okozhat. Különböző tárgyak, ékszerek, edények, szobrok készülhetnek így, ha hagyjuk, hogy az anyag önmagát formálja.
Varga Szűcs Dóra Hódmezővásárhelyről 30 éve foglalkozik agyaggal. Az asztal közepén két tömb agyag (vörös és fehér), egy fadobozban különböző eszközök, az alkotó előtt pedig egy könnyed szobor várt, amikor jómagam is csatlakoztam agyagozni. Szobrászkodás közben beszélgettünk az agyagról és a hivatásról.
Mióta foglalkozol agyaggal?
– Idestova 30 éve, gyermekkorom óta. A férjemmel fazekaskodtunk, ám idővel abba kellett hagynom a gerincfájdalmaim miatt. Ekkor kezdtem el más formában is foglalkozni az agyaggal, az agyagművészet azon formájával, amivel most is alkotok. Bábokat és díszleteket, valamint kisebb térplasztikákat is készítek így.
Első alkalommal tartasz nálunk, a Malomfesztiválon kézműves foglalkozást?
– Jelenleg független színtársulatoknak dolgozom, valamint sokszor tartok fesztiválokon foglalkozásokat. A Malomfesztiválon első alkalommal vagyok jelen, de nagyon tetszik, nagyon családias, és nyugodt a hangulat.
A fesztivál alatt sok volt az érdeklődő, aki kipróbálta az agyagozást?
– Bár sokan érdeklődnek, úgy látom, hogy kevés emberben van meg a bátorság, hogy leüljön és készítsen is valamit. A gyerekek nyitottabbak picit, hiszen bennük dolgozik a kíváncsiság, a felfedezés, és számukra nem is annyira a végtermék a fontos, mint inkább maga az agyag, a sár tapintása, az anyaggal való ismerkedés az, ami mozgatja őket.
Egy-egy foglalkozáson mi az, amit megmutatsz a résztvevőknek?
– Először megkérdem, hogy milyen elképzeléseik vannak, mit szeretnének készíteni. Az edénykészítésnek is több módja van, csak úgy, mint a különböző figurák, szobrok készítésének. A legegyszerűbb lépéseket megmutatom, majd ezt követően tudják a saját világukat, elképzelésüket belerakni egy-egy tárgyba.
A Malomfesztiválozók tudják, hogy az Ózsvár család minden évben jelen van a fesztivál kézműves sátrában, ahol nemcsak a portékájukat árulják, hanem egy koronggal bemutatót is tartanak, valamint lehetőséget biztosítanak a bátrabbaknak arra, hogy megismerkedjenek a fazekas hivatással. Ifjabb Ózsvár Péter fiatal kora ellenére lelkesen követi a családja mesterségét, leginkább ő foglalkozik a gyerekekkel, fiatalokkal, akik ismerkednének a gölöncsér technikával.
– Békéscsabán tanultam fazekasnak, mivel magyar nyelven ott a legközelebbi középiskola, ahol ezzel foglalkozhattam.
Mióta foglalkozik a családod a fazekas mesterséggel?
– Édesapám harminc éve dolgozik fazekasként, azonban a családom tagjai már 280 évvel ezelőtt is gölöncsérek voltak.
Te mikor kezdtél ismerkedni az agyaggal? Mindig fazekasnak készültél?
– Ilyen múlttal nem volt kérdéses, hogy beállok a sorba, szinte már kiskoromban eldöntetett ez. Az EtnoCampban már kiskoromtól jelen voltam, jellemzően nagy agyagbajusszal a korongon ülve.
Mi a titka a jó fazéknak?
– A jó fazék titka az agyag minősége, az úgynevezett vászonfazéknál a jó drótozás, valamint a megfelelő használat.
Mi az, amit itt, a fesztiválon megtanítasz a jelentkezőknek?
– Általában kisebbek érdeklődnek, de szoktak idősebbek is próbálkozni a technikával. A Malomfesztiválon eddig minden évben jelen voltam, minden évben tartottam foglalkozást is. Bár kevés idő áll a rendelkezésünkre, így nagy titkokat nem tudok átadni, viszont nagyon szeretek az emberekkel, gyermekekkel foglalkozni, és megmutatni nekik, hogy mi az agyag, és mi a gölöncsérkedés alapja.
