Július végén tartották meg Zentán az V. Művészet és műemlékvédelem elnevezésű művésztelepet, amelynek programját idén is érdekes előadások és figyelemfelkeltő performance-ok jellemezték, a rendezvény keretében ezúttal is sor került a műemlék jellegű épületeket jelző táblák felhelyezésére; és nem maradt el a korábbi években megszokott intenzív műtermi alkotómunka sem, amelynek legfontosabb eredményeit látványos záró kiállítás keretében tárták a nagyközönség elé a telep résztvevői.
Csatlós Kitti Asztrid alkotása
– A Művészet és műemlékvédelem elnevezésű művésztelepen az idén is nagyon izgalmas munka folyt, hiszen igen nagy volt a fiatal alkotók részvételi kedve és lelkesedése. A résztvevők között voltak olyanok, akik már tavaly is megjelentek itt, Zentán, azaz akik már korábban is látták az épületeket, illetve találkoztak a művészet és műemlékvédelem problémakörével és fő motívumaival. Ők az elmúlt egy év során a motívumgyűjtés révén, illetve egyéb módszerek alkalmazásával készülhettek a zentai művésztelepre. Természetesen akadtak olyanok is, akik most kapcsolódtak be először a művésztelep munkájába, köztük olyanok is, akik korábban még soha nem jártak Zentán. Számukra a művésztelep első napjaiban olyan előadásokat és városi sétákat szerveztünk – volt itt egyebek között városházatorony-mászás, valamint múzeum- és levéltár-látogatás –, amelyek segítségével lehetőségük nyílt arra, hogy megismerjék Zentát, az épületeit, valamint a város múltját és jelenét. Ezáltal természetesen azok is mélyebb ismereteket szerezhettek, akik már korábban is jártak a városban, akár a művésztelep miatt, akár egyéb okból – magyarázta lapunknak nyilatkozva dr. habil. Raffay Endre PhD művészettörténész, a telep művészeti vezetője, aki kérdésükre, az elmúlt évek során mennyire eredményesen valósult meg a kezdeti célkitűzés – a műemlékvédelemre való fokozott odafigyelés fontosságának hangsúlyozása –, hozzátette, úgy véli, az itt élőkben egyre inkább kezd tudatosulni a műemlékek értéke, igaz, egyelőre rendkívül lassan.
– A figyelemfelkeltés egyik eszköze az a művészeti akció, amelyet évről évre meg szoktunk ismételni: az épületek falára táblákat helyezünk fel, amelyek az épületek műemlék jellegét hirdetik. Amennyiben tudjuk az egykori tulajdonos vagy netán az építész nevét, az építés évét vagy esetleg egyéb hasonló adatot, akkor azt is fel szoktuk tüntetni. Idén három házra helyeztünk fel ilyen táblát. Mielőtt a Tópart utcában található Homolya-házra felhelyeztük volna, megkérdeztem a járókelőket, tudják-e, hol van ez a ház. Nem tudták. Egy bácsi elgondolkodott, és azt mondta, azt ugyan nem tudja, hogy ez a ház hol van, de látott már ilyen táblát, azt, amelyiken az áll, hogy az épület neoreneszánsz stílusú. Arra a házra, amelyre gondolt, az elsők között helyeztük fel a műemlék jelleget hirdető táblát, amely mind a mai napig ott van. Ezt egyértelműen sikerként könyvelem el. Akárcsak azt, hogy a háztulajdonosok ma már egyáltalán nem gördítenek akadályokat a táblák felhelyezése elé, sőt kifejezetten örülnek neki, és sok esetben a kiállításunk megnyitójára is eljönnek. Éppen ezért úgy érzem, a műemlékek értéke egyre inkább kezd tudatosulni az itt élőkben, igaz, egyelőre rendkívül lassan. Úgy gondolom, hogy amíg a községi költségvetésben nem tudnak elkülöníteni egy bizonyos összeget a műemlék jellegű épületek karbantartására – ugyanúgy, ahogyan például tűzijátékra, útfelújításra vagy éppen fűkaszálásra –, addig nem várható jelentős előrelépés – magyarázta a telep művészeti vezetője, majd hozzátette: – Nagy restaurációs munkálatokat természetesen kis pénzből nem lehet végezni, de karbantartást igenis lehet, és az életveszélyessé válást megakadályozandó, igenis lehet segíteni azoknak a háztulajdonosoknak, akik nem tudják vállalni a műemlékek szakszerű karbantartását, és azoknak is, akiknek valamiféle szakmai segítséget kellene nyújtani mindehhez. Nagyon sokan vannak ugyanis olyanok, akiknek az anyagi eszközök ugyan a rendelkezésükre állnak, mégis úgy gondolják, hogy nem kell odafigyelniük az épületek jellegének megőrzésére, és például műanyag ablakokra cserélik a homlokzati ablakokat, ami által jelentősen megváltozik az épület. Az ilyen típusú segítségnyújtás nem lenne különösebben megterhelő a községi költségvetés számára. Ráadásul ha az illetékes építészeti hivatal nem adna ki bontási engedélyt az ilyen épületekre, akkor nem tűnnének el azok az épületek, amelyek esetleg pótolhatatlan értékként kerülnek be a műemlékes bejegyzésekbe. Ezek az épületek egyébként szerepelnek a szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet nyilvántartásában is, tehát nem mi fedezzük fel, hanem a műemlékes szakma is ismeri őket, ennek ellenére sajnos az a helyzet, hogy Zentán is időről időre tűnnek el ilyen épületek, építészeti részletformák és egyéb olyan értékes megoldások, amelyek nélkül Zenta már nem lesz Zenta.
Raffay Endre
Az idei művésztelep résztvevői Argyelán Zita, Csatlós Kitti Asztrid, Csorba Emil, Gregóczki Réka, Kincses Endre, Kiss Natália, Monostori Laura, Nagy Krisztina, Somorai Renáta, Szabó Kornélia, Szöllősi Gábor és Újházi Adrienn voltak; vezető mesterei pedig Gajda Szilvia keramikus, Sinkovics Ede képzőművész és dr. Timár Katalin művészettörténész, a budapesti Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum kurátora. A résztvevők közül többen is hangsúlyozták, nagyon élvezték a közös munkát, amelynek során Zenta építészeti emlékeit megismerve, a műemlékvédelem fontosságát hangsúlyozva készítették el azokat az alkotásaikat, amelyeket a nagyközönség is megtekinthetett a zentai Művelődési Ház kiállítási termében.
(Az írás Üveggolyó mellékletünkben jelent meg.)
