Határ címmel nyílt meg nemrég a zentai Városi Múzeumban a Zentai Művésztelep alkotóinak kiállítása, amelyet a vajdasági magyar képzőművészet napja alkalmából hívtak életre a szervezők. A tizenkét kiállító művész, Barna Kolozsi Valéria, Bicskei Anikó, Csernik Attila, Dancsó Andrea, Gömöri Éva, Gubik Korina, Miroslav Jovančić, Lázár Tibor, Mezei Erzsébet, Nemes István, Maurits Ferenc és Szalma Viktória munkái különleges gondolati mélységet és számos értelmezési lehetőséget kínálnak a látogatók számára.
A vajdasági magyar képzőművészet napját 2013 óta ünnepeljük november 14-én, Ács József festőművész, pedagógus, kritikus és képzőművészeti szervező születésnapján. A jeles dátumra a zentai Városi Múzeum minden évben különleges programmal készül, ami idén sem volt másként, hiszen ezen a napon nyílt meg a Zentai Művésztelep alkotóinak Határ című kiállítása.
A határ témájával a szervezők egy igen égető problémát helyeztek a Zentai Művésztelep alkotói folyamatának fókuszába, hiszen a határ a földi élet lényege, a határt megérteni pedig nem jelent mást, mint kifürkészni az emberi lét titkát, amit az alkotók más-más módon kíséreltek meg megtenni.
– Szarka Mándity Krisztina, a művésztelep művészeti vezetője és a kiállítás kurátora volt az, aki kigondolta a témát, ami nagyon jó választásnak bizonyult, hiszen igazán izgalmas alkotások születtek, amelyek más-más módon közelítik meg a határ témáját. A kiállítás anyaga ennek ellenére egységes egészet képez, hiszen a központi téma a különbözőségük ellenére is összefűzi az alkotásokat, amelyek között gondolatébresztő, sőt kifejezetten értelmezés után kiáltó művekkel is találkozhatnak az érdeklődők. A határt ugyanis minden művész megpróbálta a saját perspektívájából megközelíteni, ami azt eredményezte, hogy az alkotók nagyon tág horizontban értelmezték azt, így egyebek mellett például vallási és szociográfiai megközelítéssel is találkozhatunk – fogalmazott Hugyik Richárd, a Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ igazgatója.
Mindezzel a kiállító művészek is egyetértenek, akik közül Barna Kolozsi Valéria és Gubik Korina is a központi téma szabad értelmezési lehetőségeinek fontosságára hívja fel a figyelmet.
– A Zentai Művésztelepen mindig is fontos volt, hogy tiszteletben tartsák az alkotók egyéniségét, ami azt jelenti, hogy ugyan mindig van egy központi téma, de elegendő szabad teret hagy a művészek számára, így mindenki beleillesztheti a saját egyéni kifejezésmódját is. A határ számomra igen nagy jelentőséggel bíró fogalom, de nem feltétlenül negatív értelemben. Éppen ezért a kiállításon látható képemen is azt ábrázoltam, hogy a határ szakadhat és változhat is, viszont ez nem kellene, hogy kizárólag negatív értelmezési lehetőségeket nyisson meg, nem kellene, hogy feltétlenül rosszat jelentsen, hiszen éppenséggel bővülést is jelenthet, vagy akár azt is, hogy esetleg máshol húzzuk meg az a bizonyos határt, aminek értelemszerűen nemcsak negatív, hanem pozitív következményei is lehetnek – mondta Barna Kolozsi Valéria.
– A határ témája szerencsére nagyon szélesen értelmezhető téma volt, ami azért volt szerencsés, mert sok művész – köztük jómagam is – nem szereti, ha szűk korlátok, vagy ha úgy tetszik, határok közé van szorítva, ez a téma viszont nagyon szerencsés választás volt, hiszen valamennyiünket megihletett. Jómagam úgy értelmeztem a feladatot, hogy ez a téma valamilyen módon Ács Józsefhez kötődött, éppen ezért az egyik alkotásom valamiféle hommage-nak is tekinthető. Mivel a munkáimban általában a festmény természetével, illetve szabályaival foglalkozom, a kiállításon látható alkotásaim olyan értelemben is olvashatóak, hogy itt a határ a két dimenzió, vagyis maga a képkeret. A szöveggel ugyanakkor igyekszem ironikusan játszani, úgy, ahogyan ezek az alkotások értelmezhetőek, vagy éppen úgy, ahogyan a közönség általában fogadja őket – tette hozzá az elmondottakhoz Gubik Korina.
A két művész szerint, akik mindketten a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium képzőművészet szakos tanárai is, a kortárs képzőművészet ugyan nincs könnyű helyzetben, a fiatal alkotók kreativitása azonban mindenképpen bizakodásra adhat okot.
– A kortárs művészet befogadása esetében az jelenti a legfőbb nehézséget, hogy valamiféle előtudásra is szükség van hozzá, ami azt jelenti, hogy közönséget kellene nevelni hozzá. Nekünk is vannak kiváló kortárs képzőművészeink, de a kortárs alkotások a nagyközönség számára általában nehezebben olvashatók, nehezebben elfogadhatók – fogalmazott Gubik Korina.
– A kortárs képzőművészet helyzete, ha a fiatal alkotókat figyeljük, pozitív, hiszen tele vannak ötletekkel, erővel, kötődnek a korhoz, és van aktuális mondanivalójuk is. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy a gondolataiknak és a munkáiknak a prezentálására a hagyományos bemutatkozási formák megfelelő teret tudnak biztosítani. Azonban a fiatalos lendületüknek és kiváló ötleteiknek hála előbb-utóbb meg fogják találni annak a módját, hogy a gondolataik, illetve a munkáik eljussanak a közönséghez – tette hozzá Barna Kolozsi Valéria.
Az alkotók és a szervezők abban is egyetértenek, hogy a vajdasági magyar képzőművészet napja alkalmából életre hívott kiállítás arra is rávilágít, hogy a Zentai Művésztelepnek nemcsak dicső múltja van, hanem ígéretes jelene és jövője is.
– Abban bízunk, hogy jó úton járunk afelé, hogy új profilt adjunk a Zentai Művésztelepnek. Nem kell új dolgokat kitalálni, hanem inkább hagyni kell a művészeket, hogy maguk találják meg a számukra legmegfelelőbb és legihletőbb műhelyeket, amelyekben olyan légkör uralkodik, amelyben igazán jól érezhetik magukat. Ha visszanézünk az 50-es évekre, amikor azért jöttek a művészek, hogy felfedezzék Zentát, akkor láthatjuk, trenddé vált, hogy a zentai utcákat, illetve magukat a zentaiakat fessék meg, tehát a tájfestés és a portréfestés dominált, de akkor is jól érezték magukat, hiszen nyilvánvalóan nem parancsszóra jöttek évről évre vissza, hanem azért, mert megtalálták önmagukat ebben a városban. Sőt, talán egy kicsit maguk is zentaiakká váltak, a zentaiak pedig egy kicsit művészekké, azáltal, hogy érthetőbbé vált számukra a kortárs képzőművészet. Azt hiszem, hogy ha ezt újra el tudjuk érni, hogy olyan kis létszámú társaságokat tudunk összehívni, amelyeknek tagjai jól érzik magukat a Zentai Művésztelepen, akkor elértük a célunkat, és akkor kijelenthetjük, hogy a Zentai Művésztelepnek nemcsak jelene van, hanem jövője is – hangsúlyozza Pejin Attila, a zentai Városi Múzeum vezetője, hozzátéve, ennek jegyében mindenkit szeretettel várnak a Zentai Művésztelepen készült alkotásokat felvonultató Határ című tárlatra, amely december 12-éig fogadja a látogatókat a zentai Városi Múzeumban.
