A 2013. évi alkotótábor őszi tárlatának tervezgetésével és a nyári éjszakába nyúló, hagyományos záróbulival fejeződött szerdán a Szőreg melletti Hevér-tanyán az idei TAKT. A tíznapos képzőművészeti találkozón mintegy 30-40 különféle profilú (festőművész, grafikus, szobrász, fotós) és különféle környezetből érkező, továbbá más-más korosztályhoz tartozó alkotó vett részt, akik a különbözőségek ellenére egy közös témára, a játék témájára igyekeztek maradandót alkotni. Munkájuk eredményével őszre ismerkedhetünk meg, amikorra az idei alkotótábort bemutató kiállítást tervezik. Feltehetőleg rendkívüli lesz a temerini közös tárlat, hisz az idei mottó: a játék erre az elvárásra abszolút feljogosít.
A játék jegyében készült alkotásoknak valójában hétfőn este már volt egy kiállítása a Hevér-tanyán, ahol a táborlakók: a középiskolásoktól az idősebb, tapasztalt TAKT-osokig megmutathatták, mire jutottak az idei téma művészi kifejezésében. Mint azt többen leszögezték, a korábbi tematikus művésztelepi megnyilatkozások között a játék különösen inspiráló volt. Az előző években a tűz és víz, a sárkány, és a giccs volt a közös téma, bevált mind, a játék azonban telitalálatnak bizonyult. Kis Endre palicsi származású, Pécsről érkező képzőművész szerint rendkívül hasznos volt, hogy a témát már tavaly kijelölték, így egy álló év állt rendelkezésre az elképzelés részleteinek kidolgozására. Nem ártana tehát a példát követni, ami nyilván nem is marad el, hiszen máris néhány ötlet röpköd a levegőben. Kis régi TAKT-osnak számít, azok közé tartozik, aki Hevér Jánost, a TAKT alapítóját személyesen is megismerte. Talán tapasztalata folytán is hajlik a TAKT és a hasonló művésztelepek fontosságának (akár „kora reggeli”, de mindenképp délelőtti) megvitatására, melyek nemcsak alkotásra, hanem elsősorban barátkozásra, feltöltődésre adnak alkalmat, véli. Ő maga is egy táborozás alkalmával határozta el, hogy képzőművész lesz, és azzá is vált, százszázalékosan. – A fiatalok rendkívül sokat tanulnak a táborozások során az idősebbektől. Nagyon fontos, hogy időről időre kikerüljenek az iskola kötelékéből, és spontán megnyilatkozhassanak. Ami a TAKT-ot illeti, néha úgy érzem, mi, akik már a kilencvenes években is itt voltunk, lassan átadhatnánk a szerepet a kissé fiatalabbaknak, foglalkozzanak ők a még fiatalabbakkal – mondja a TAKT egyik meghatározó alakja. A tábor tíz napja alatt egy rendkívüli szerkezettel rukkolt elő, és Csillagpor mixernek nevezte el. Újrahasznosítható anyagokból és gyárilag előállított játékokból állította össze az alkotását, mely laboratóriumi kísérletre, jobb esetben űrállomásra emlékeztet. Azt szerette volna kifejezni, hogy a jóléti társadalomban gyártott játékokkal a gyerekek nemigen tudnak mit kezdeni, a játékipar temérdek mennyiségű hulladékot hoz létre, miközben a szegény sorsú gyerekek többsége csak „hulladékból” tud magának játékot készíteni, és ez kreativitásra sarkallja. Kis épp ehhez a módszerbhez nyúlt, bement a spájzba, összeszedett egy sor „kacatot”, s megalkotta a maga 2013-as TAKT-os műalkotását, melyben lábak járnak, és az agy is ott lebeg...
„Játéka” csupán egy a sok közül, a tanyára érkezve Gyuris Róbert, az ugyancsak visszatérő, pécsi vendég képzőművész kollázsai mellett sem lehetett közömbösen elmenni, már csak azért sem, mert a móka ihletésében születtek. Újságcikkekből kivagdosott szavakból álltak össze szövegei, melyeket egy-egy képpel egészített ki. Alapmotívuma az idén a plazmakeksz volt, melyet a legkülönfélébb megoldásokkal próbált helyzetbe hozni. A helyzet pedig „hozta magát” nála is, másoknál is. Az őszi kiállításon majd meggyőződünk róla.
