Geréb Klára Szabadka első akadémiai végzettségű grafikusművésznője és iparművésznője volt. Először Pesten végezte tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán, majd két évig Bécsben tanult az ottani iparművészeti főiskolán.
– Már a bécsi tartózkodása alatt készített az osztrák fővárosban megjelent magyar nyelvű könyvekhez címlapmegoldásokat. Díjat nyert az Andersen meseillusztráció-pályázaton, ezek tudomásunk szerint nem jelentek meg, az eredeti illusztrációk az Amerikai Egyesült Államokban vannak a családnál. Benedek Elek egyik mesekönyvét is ő illusztrálta, ez 1925-ben jelent meg. Szabadkán nem található meg ez a könyv, mi a kiállításhoz az Országos Széchényi Könyvtárból szereztük meg az illusztrációk szkennelt változatát. Az Andersen- és a Benedek Elek-illusztrációkon is már határozottan látszik a tehetsége, a művessége – hallottuk dr. Ninkov Kovacsev Olgától, a Szabadkai Városi Múzeumban látható Memento Geréb Klára című kiállítás szerzőjétől.
– Nagyon kevés eredeti munkája maradt fenn. Ami az eredeti munkák közül itt a múzeumban megtalálható, azt kiállítottuk: ezek azok a grafikák, amelyek az utazásain készült jegyzetei alapján jöttek létre. Geréb Klára életrajzáról érdemes tudni, hogy gyerekkorát a mostani Perčić galéria épületében töltötte, ez volt a Geréb ház. Édesapja Geréb Mihály ügyvéd volt, édesanyja pedig Taussig Vilmos textilkereskedő lánya, Taussig Mária. Tehát, egy ismert és tehetős zsidó családból származott, nagynénje Jakab Dezső felesége volt. Miután Geréb Klára 1927-ben férjhez ment Fenyves Lajoshoz, a Bács-megyei Napló és a Minerva nyomda társtulajdonosához, ideköltözött ebbe az épületbe, amelyben a Szabadkai Városi Múzeum működik, és amelyben 1925-től élt a Fenyves család élt. Nagyon érdekes annak a kanapénak a története, amely most ki van itt állítva: Jakab Dezső valószínűleg nászajándékul tervezte nekik azt a kanapét, illetve ennek huzatát, amelyet maga Geréb Klára és az édesanyja hímeztek ki. Ez a kanapé a család ajándékaként került be a múzeumi gyűjteménybe. Most a kiállításon a kanapé fölött Jakab Dezső terve is látható. Ebből a házból deportálták 1944-ben Klárát és gyerekeit: lányát Esztert és fiát József Istvánt, aki Amerikában él, Steven Fenyves néven – osztotta meg velünk az életrajzi adatokat a művészettörténésznő, aki elmondta: e kiállítást a szabadkai zsidók deportálásának 70 éves évfordulójára készítették, és fontosnak tartották, hogy most, hogy ide került a múzeum, megmutassák, egy ebben a házban egy nagyszerű grafikusnő élt, aki egyben Holokauszt-áldozat is.
– Steven Fenyves idén közreadott egy könyvet azokkal a grafikákkal és illusztrációkkal, amelyek a család tulajdonában vannak. Ezek közül néhány nekünk is megvan, mert a grafika – mint tudjuk – az nyomat és több példányban készülhet. Nekünk viszont van két olyan korai portréja és olyan akt-tanulmányok, amelyek úgy tűnik, a családnak nincsenek meg. A látott művek alapján azt mondhatom: Geréb Klára grafikái magas mesterségbeli tudásról tanúskodnak, nagyon jól ismerte a grafikai technikákat. Ezek, amelyeket itt láthatunk, többnyire kőrajzok-litográfiák. Amit szintén ki kell emelni: kiváló volt a kompozíciós érzéke, jó a ritmusa a sötét és a világos részeknek, ezzel egy jó dinamikát vitt a képekbe és ezért élvezetesek, izgalmasak az ő grafikái. Nagyon jól vissza tudta adni azt, amit ki akart fejezni, a precíz részleteket is nagyon jól kidolgozta. Többnyire az utazásain készültek ezek a grafikái: Ausztriában, Franciaországban és Olaszországban. A gyűjteményünkben található legkorábbi grafika 1923-ban Salzburgban készült, és Salzburg éjszaka a címe. Nagy kihívás az éjszaka művészi ábrázolása, és bár ez egy nagyon sötét, de ugyanakkor nagyon jó grafika, modern hatást kelt – értékelte a kiállított anyag egy részét a művészettörténész. Mint mondta, Geréb Klára illusztrációs tevékenységét nagyon jól nyomon lehet követni. Ismerjük a korai, a húszas években készült meseillusztrációit és a harmincas években készült újságillusztrációit egyaránt. A Bács-megyei Naplóban rendszeresen jelentek meg illusztrációi.
– A korai illusztrációi még kicsit a szecesszió hatását tükrözik, líraibb megfogalmazású, gazdag rajzok. A harmincas években az illusztrációi modernizálódtak, és stilizálta ezeket, mindössze pár vonallal, igen expresszív vonalvezetéssel ragadja meg azt a jelenetet, amelyet ábrázolni szeretne. Itt egy kicsit közelít Balázs G. Árpádnak a modernizmusához. Azt is el kell mondani, hogy1922-ben, amikor Balázs G. Árpádnak nagy önálló tárlata volt Szabadkán, arról Geréb Klára írt egyetemi hallgatóként egy nagyon jó kritikát. Nagyon jól tudta értékelni Balázs G. Árpád művészetének a jelentőségét, azt, hogy megjelent a városban egy ilyen grafikus és egy ilyen kiállítása nyílt. Amikor később Balázs G. befejezte a prágai egyetemen tanulmányait és visszajött Szabadkára, épp a Bács-megyei Naplóban kapott munkát. Két nagy grafikus volt e városban egy rövid ideig, akik ismerték is egymást: Balázs G. Árpád és Geréb Klára. Mindkettő nagyon jó volt, de egészen más hangulatúak a grafikáik. Balázs G. Árpádnak expresszív, drámai hangvételű grafikái vannak, Geréb Klára nyugodtabb, líraibb hangot üt meg. Balázs G. grafikái tele vannak szimbólumokkal, az ikonográfiával is nagyon sokat játszik. Geréb Klára pedig másra helyezi a hangsúlyt: magára a látványra, a kompozícióra. Később, a harmincas években Geréb Klára is már stilizál, és egy másik hangot üt meg, de ne feledjük, ez már a zsidóüldözések ideje, és akkor már két gyermekes édesanya. Ebből az időből már kevesebb litográfiát találtam tőle, bár, lehet, hogy csak nem maradt fenn annyi. Ami megmaradt, az a múzeumba került, illetve a család tulajdonában van. Ezt pedig egy Maris nevű szakácsnőnek köszönhető, aki megmentette a deportálás után az alkotásokat. Nem tudjuk, ki volt ez a Maris nevű szakácsnő, a család is szeretné megtudni a vezetéknevét, hogy megköszönje neki, mert nagyon nagy szolgálatot tett a családnak és a városnak is, mert megmentette Szabadka első grafikusnőjének a munkáit. Ha nem menti meg e munkákat, tényleg csak az illusztrációit ismernénk – hallottuk Ninkov Kovacsev Olgától.
A kiállítás a Holokauszt 70. évfordulójára készült, és mivel Geréb Klárától elég kevés tárgy és műalkotás maradt fenn, viszont adott volt egy tágas kiállítási tér, Ninkov Kovacsev Olga úgy gondolta, kiállítanak olyan szerzőktől is alkotásokat is a múzeum gyűjteményéből, akik illusztrálni tudják azt a kort, illetve Geréb Klára sorsát. Milos Babić bizonyos 1936-ban Szabadkán készült festményei, amelyek itt most ki vannak állítva, előrevetítik a háborút. Babić felesége zsidó volt és ő nagyon jól érezte a háború előszelét, egyik festménye A sátán álma címet viseli, és előrevetíti ezeket a szörnyűségeket, amelyek történni fognak. Balázs. G. Árpád a másik alkotó, akinek egyrészt a Geréb Klárától készült karikatúrái is itt szerepelnek , másrészt Balázs G. Árpád a Bács-megyei Napló e házban levő szerkesztőségének munkatársa volt egy ideig, az újság illusztrátora, aki átérezte munkaadójának és a barátainak, kolléganőjének a félelmeit, a sorsát. A kiállításon láthatunk tőle 1939-ből néhány, a zsidó témával foglalkozó grafikát. Ezek nagyon ritkán kerülnek kiállításra, másrészt kevés művészt érintett meg abban az időben ez a téma. Glid Nándor néhány szobra, és a Holokauszt című mappája is kiállításra került.
– Geréb Klára és sok más szabadkai nem tért vissza Auschwitzből, Glid Nándor egész családja is ott végezte az életét. Glid úgy élte túl, hogy Szegeden volt munkatáborban, és mint tudjuk, egész életében ezt a témát dolgozta fel. Nagy emlékműveket alkotott Dachauban, Mauthausenban, Jeruzsálemben és másutt, és amikor a nézők végigmennek a kiállításon és eljutnak a Holokauszt mappáig, akkor megértik azt, hogy min ment keresztül Geréb Klára és a többi zsidó származású ember is. A kiállítás végére tettük a szabadkai zsidó temetőből annak a sírkőnek a fotóját, amelyen Geréb Klára is fel van tüntetve. Nagyon jól fogadták a látogatók a kiállítás e felépítését: az elején bemutatjuk azt a nagy, káprázatos grafikai tehetséget, amely Geréb Klára munkáiban megmutatkozik, rávilágítunk a szabadkai életének eseményeire, és a kiállítás végén e Holokauszt mappa révén a látogatók át tudják érezni azt a tragédiát, ami Geréb Klárával és a többi Holokauszt-áldozattal történt. Köszönjük a szabadkai zsidó hitközségnek a zsidó kultúra tárgyköréből származó, a kiállításhoz rendelkezésünkre bocsájtott tárgyakat és Geréb Klára fiának, Steven Fenyvesnek azt a fotósorozatot, amely szintén szerepel a kiállításon – hangsúlyozta Ninkov Kovacsev Olga.
(Az írás Kilátó mellékletünkben jelent meg.)
