Juhász Árpád (1863–1914) zombori születésű, a gödöllői művésztelep alkotójaként számon tartott művész. Születésének 150. (2013) és halálának 100. (2014) évfordulója alkalmából elérkezettnek látszik az idő, hogy az eddigi, személyével és művészetével foglalkozó irodalmat áttekintve megfogalmazzuk azt, hogy miként is látjuk őt ma.
Juhász Árpád festőművész a gödöllői művésztelep meghatározó tagja, és a gödöllői művészek életfilozófiájának valódi megélője. A művészettörténészek közül Keserü Katalin foglalkozik 1982-ben kiemelten Juhász Árpád művészetével. Majd olvashatunk róla a gödöllői művésztelepről szóló szakirodalomban, elsőként Gellér Katalin és Keserü Katalin 1987-ben megjelenő munkájának köszönhetően. Ezt követi Kalapis Zoltán publicista tanulmánya 1988-ban. Ezekre az alapirodalmakra épít a művész születésének 125. évfordulója előtt tisztelgő zombori és szabadkai Juhász Árpád-kiállítás és -katalógus is 1988-ban – az új eredményeket pedig a két város múzeumának, illetve a két művészettörténész, Baranyi Anna és Hofman Hedvig munkájának köszönhetjük. Juhász Árpádot e tárlat után sem felejtették el szülőföldjén. A zombori Városi Múzeumban 1997-ben portréit bemutatták a portrékiállításon. Munkájáról megemlékeztünk 2012-ben Gödöllő és a Vajdaság kapcsolatát vizsgálva Szabadkán a Kulturális utak – szecesszió című nemzetközi konferencián, művei szerepelnek a Szecesszió a szabadkai közgyűjteményekben című 2013-ban megjelenő kiadványban, 2014. márciusától pedig a Szabadkai Városi Múzeumban újranyílt Vajdasági Magyar Képtár 1830–1930 című tárlaton is láthatóak alkotásai.
Juhász Árpád vegetáriánus volt, életfilozófiájában jelentős szerepet tulajdonított az egészséges étkezésnek, a testmozgásnak. Munkásságában nagy része volt a néprajzi gyűjtő utaknak, ezek nagy részét is gyalogosan tette meg. Kedvelte a szabadságot, létfontosságúnak tartotta a művészethez a függetlenséget, ezért az Iparművészeti Iskola által felajánlott tanári állást sem fogadta el.
Az 1903-as 1904-es éveket tekintjük a Malonyay Dezső által összefogott néprajzi gyűjtőmunka kezdetének. Ebben a munkában Juhász Árpád is közreműködött. A népművészeti gyűjtés meghatározta életét és művészetét. Már korábban is találkozunk művészetében a paraszti élet ábrázolásával, de a Malonyay-féle gyűjtőmunka hatására az egész életét a falusi nép életének, mindennapjainak, ruházatának, munkájának, ünnepeinek játékainak összegyűjtésére, meghatározására szentelte. Gyűjtötte a régi szokásokat, meséket, mondókákat, népi kézimunkákat, faragásokat, csempe edényeket, lerajzolt mindent és följegyzett mindent. Ez a megszállottság meghatározta életét, talán saját művészetét is alárendelte ennek a gyűjtőmunkának. A Malonyay Dezső által szerkesztett A magyar nép művészete című sorozatban a legtöbb rajz Juhász Árpád nevéhez köthető, így a harmadik és negyedik kötetében szinte minden rajz – a harmadik kötet 1911-ben jelent meg A balatonvidéki magyar pásztornép művészete, a negyedik pedig 1912-ben A dunántuli magyar nép művészete (Veszprém, Zala, Somogy, Tolna) címen.
Juhász Árpád 1863. június 29-én született Zomborban a városi magyar szabócéh utolsó mesterének fiaként. Ő volt a legfiatalabb a négy gyerek között. A család egy szép nagy sarokházat építtetett a piactér közelében, a ház egyik oldalánál húzódó utcát ezért Juhász utcának hívták, majd a művész halála után Juhász Árpád utcának nevezték el. A művész unokahúga a család házának helyét a régi Eötvös utca 45. szám alatti épületen azonosítja, ami 1981-ben, visszaemlékezésének idején, Branko Radišević utca volt. A művész fiatal éveit szülővárosában töltötte, itt is érettségizett. Korán megmutatkozott rajzkészsége és a soknemzetiségű településen is kiemelkedő nyelvi tehetsége. Gyermekkorában édesanyja Kanyó Krisztina büszke volt fia rajzaira. Dr. Donoslovits Vilmos, Juhász Árpád gyermekkori barátja, így emlékszik vissza a Juhász családra: „Három fiú és egy nővér között Árpád volt a legfiatalabb, az anya dédelgetett, becézett Árpádja. Mennyi kedves délutánokat és víg estéket töltöttünk Juhászéknál, és ilyenkor, mint mutatta anyai büszkeséggel az Árpád gyermek rajzait, később már festői tanulmányait, melyek a „kis házban” – a diákélet felejthetetlen kedves tanyáján – a szoba egész falát beborították.”
Részletek a megjelenés alatt álló Juhász Árpádról szóló könyv tanulmányából, amelynek szerzője Őriné Nagy Cecília művészettörténész. A gazdagon illusztrált könyv az újvidéki Forum Könyvkiadó idei kiadványai között lát napvilágot, az új Képzőművészeti Sorozatban, s ha az olvasók közül bárkinek a művészről szóló dokumentuma vagy annak műve áll rendelkezésére, kérjük, jelentkezzen (forumkonyvkiado@gmail.com).
Az írás Kilátó mellékletünkben jelent meg.
