A jó plakát

– Baráth Ferenc egy olyan művész, akinek a munkássága kezdete óta egy különös, furcsa szerkezetű iránytű mutatja az égtájakat. Ez az iránytű egyszerre észak és dél felé mutat. Valószínű, ennek az iránytűnek köszönhető, hogy elfogadott és elismert művész mind Szerbiában, mind Magyarországon, de a mi világainktól nyugatabbra is – emelte ki Dezső János, a belgrádi Collegium Hungaricum igazgatója, a nemzetközi hírnévnek örvendő Baráth Ferenc plakátkiállításán Belgrádban.

Dezső János Kassák Lajostól, a magyar avantgárd művészet nagymesterétől is idézett: „A jó plakát mint tiszta művészi produktum fenntartás nélkül élvezhető és értékelhető, akárcsak egy tájkép vagy portré...”. Hozzátette: – A mai kereskedelmi plakátokra ez nem igaz.

A kiállítást Radomir Vuković, a Kvadart folyóirat főszerkesztője méltatta. Rámutatott, Baráth Ferenc plakátjait nem egyszerű értelmezni, a sorok között kell olvasni, hogy megértsük őket. Tapasztalat és előtudás kell hozzájuk. Realitás feletti valóságot tükröznek alkotásai.

Baráth Ferenc, aki munkásságáért megkapta a Magyar Grafikai Biennálé fődíját, a Munkácsy-díjat és a Magyar Reklámszövetség Kultúráért díjat, valamint az Arany Rajzszög díjat, maga válogatta ki munkáit, és hozta el őket Belgrádba. Elmondta, szorosan kötődik elsősorban a Vajdasághoz, hiszen magyarkanizsai gyökerekkel rendelkezik, de kedves számára Újvidék és Belgrád is. Nehéz döntést hozott meg, amikor úgy döntött, áttelepül Magyarországra.

– Bennem is, mint minden távol élőben, emigránsban, felmerül a kérdés, hogy menni vagy maradni. Mi, akik magyarlakta területről származunk, mindig azt hittük, hogy az anyaországban hasonlóan gondolkodó honfitársakra találunk, holott kitudódott, hogy mi másképpen gondolkodunk, másként jár az agyunk. Mi a szellemi világban valamikor jugoszlávokká lettünk, ami rendkívül nehézzé tette a magyarországi kezdeteket. Még 1992-ben települtünk át a családdal. Nem csak én viseltem nehezen a kezdetek, hanem fiaim is, akiknek még akkor nem volt kialakult kapcsolatrendszerük. De idővel megváltoztak a dolgok, most már épp ellenkező a helyzet. Visszajönni most már bizonytalan jövővel járna.

 Említette, hogy közel áll a szívéhez Újvidék és Belgrád is...

– Igazából Újvidék kedvesebb számomra, hiszen ott fejeztem be a Képzőművészeti Középiskolát, ahol a színházzal való kapcsolatomban már a kezdetek kezdetén pozitív eredményt tudtam produkálni. Az Újvidéki Színházzal kezdtem, és valahogy ez a viszony átépült a belgrádi színházakra is. Az Újvidéki színháznak ugyanis voltak belgrádi vendégrendezői, akik már akkor foglalkoztattak a belgrádi színházaknál is. Újvidéken elég magányosan építettem a saját művészetemet, rendszeremet, de Belgrádban nagyon sok hasonlóan gondolkodó grafikus között érvényesülni nagy eredményt jelentett. Így akár egy pillanatra visszatérni Belgrádba, nagy öröm, egy igazi deja vu érzés. Még mindig jelen vannak a harminc évvel ezelőtt megismert arcok.

Többségében színházi plakátokat hozott...

– Valamikor ezzel kezdtem, aztán már másfelé alakult a helyzet. De Szegeden is a Thealter alternatív színházi fesztivállal már több mint 20 éves kapcsolatban vagyok. A pesti színházakkal is jó kapcsolatot ápolok. A régi kapcsolatok azt mutatják, hogy a megadott úton kell folytatnom, ez visszajelzés arra, jó, ahogy én csinálom.

Ha értelmezni akarja valaki a plakátjait, jelentős háttér-információra van szüksége. Milyen a jó plakát?

– Háttérkultúrára van szükség. Ha valaki csak a kultúrával foglalkozik, nem fog soha jó plakátot csinálni. Sokkal mélyebbre kell menni. Egy színházi előadást én nem illusztrálok, soha nem is illusztráltam. Nem kimondottan a megadott szövegre reagálok, hanem átrendezem a magam rendszerében, a magam gondolataimmal. A saját tudáseszközeimmel fejezem ki magam.

n Valamikor sokkal nagyobb igény volt a plakátokra. A reklámplakátok is számos üzenetet hordoztak magukban. Ma ismét nagyobb az érdeklődés a plakátok iránt.

– Igen. A manuális munkát mind jobban értékeli a környezetünk, illetve a társadalom, mert a kommerszből már mindenkinek elege van. A fogyasztói társadalom erőszakolta ránk a hatalmas billboard, kommersz plakátokat, amelyek elgiccsesítették a plakát kifejezést. Aki értékeli, az tudja, milyen a jó plakát.