(Ótos András felvétele)
„Nincs még egy olyan dekoratív művészet, amely oly mélységesen fogná meg a lelkünket, mint az üvegfestészet, mert az üvegfestményeken beömlő világosság maga a megszínesített napfény…” – Róth Miksa iparművész mondataival mutatott rá Dezső János, a belgrádi Collegium Hungaricum igazgatója a művész nagyságára. A belgrádi intézet Róth Miksa Megszínesített napfény című kiállításával és a budapesti Rosella régizene-együttes romantikus muzsikájával emlékezett meg a magyar kultúra napjáról.
– Johann Gottfried Herder XVIII. századi német költő, filozófus azt jósolta, hogy a magyar nyelv más népek tengerében pár évszázad alatt el fog tűnni. Most már látni, hogy jóslata nem vált be – kezdte alkalmi beszédét Dezső János. Hozzátette, bár a magyar történelem tele volt súlyos tragédiákkal, a magyar nyelv ma egyre népszerűbb, Magyarország pedig újabb virágzásnak indult, ami elsősorban a magyar kultúrának köszönhető. – A magyar kultúra ugyanis, mint népünk legnagyobb kincse, a legnehezebb pillanatokban is nemzetközi elismerést, büszkeséget és erős támaszt adott nekünk. A kultúra évszázadok óta a magyarok legnagyobb sikerágazata – hívta fel a figyelmet.
Kiemelte, 1823. január 22-én fejezte be Kölcsey Ferenc költő a Himnusz megírását, ezért ünnepeljük a magyar kultúra napját január 22-én. És ezért is kapott kiemelt helyet a kiállítás megnyitóján a Himnusz.
Róth Miksa kiállítását Hadik András budapesti művészettörténész nyitotta meg. A kiállításon jelenlevőket beavatva Róth Miksa életébe, illetve abba, hogyan kezdett el a művész az üvegfestészettel foglalkozni, illetve hogyan vált világhírűvé, rámutatva, hogy az ő kezének munkáját dicsérik a szabadkai városháza dísztermében található, a magyar történelmi alakokat ábrázoló vitrázsok, valamint a szabadkai zsinagóga díszes vitrázsa is. Elmondta, Róth Miksa a XIX.-XX. század fordulóján megújuló üvegablak- és mozaikművészet legismertebb és legtermékenyebb magyar műhelyének alapítója és vezetője volt. Édesapja, Róth Zsigmond műhelyében kezdte tanulni a mesterséget, de tudását Angliában, Franciaországban és Németországban tökéletesítette, tanulmányozva a középkori üvegfestményeket. A XIX. századi nagy építkezéseknek köszönhetően számos megrendelést kapott. Gazdasági és közigazgatási funkciót betöltő épületek, templomok, zsinagógák, kiállítási termek, fürdők, kávéházak, valamint magánházak és bérpaloták díszítése készült műhelyében. Az 1890-es évek végétől az Osztrák–Magyar Monarchiában elsőként és egyéni módon alkalmazta a L. C. Tiffany által felfedezett új üvegfajtát, s meghonosította a mozaikkészítést is.
A sikerekben, elismerésekben gazdag életpálya a második világháború kitörésével tragikus fordulatot vett: Róth az 1939-es zsidótörvény megjelenése után bezárta műhelyét. 1944-ben, otthonában halt meg. Munkáival a hetvenes években kezdett el újra foglalkozni a szakma.
