Úgy nyitotta meg David Kecman Dako zombori író Szajkó István kiállítását a Laza Kostić Művelődési Központ galériájában, mintha első önálló tárlata lenne, noha az alkotó már túl van a századik egyéni kiállításán. Azért tette ezt, magyarázta a közönségnek, mert Szajkó ugyan a várostól mindössze tíz kilométerre született, alkotásaival
Zomborba mégis csak négy évtizeddel művészi pályája kezdete után jutott el.
Fekete J. József író azokat a motívumokat emelte ki megnyitóbeszédében, amelyek a narratív képzelet mentén kibontható történetekké válnak a művész vásznain, valamint az egyszerűségbe rejtett bonyolultság felfedezéséhez vezető útra hívta föl a figyelmet. Utána egyik könyvét adta át Szajkó Istvánnak, amelyben az ő kerékpárosai által ihletett rövidprózája is olvasható.
A tárlat megnyitásán harmadikként fölszólaló Boško Krstić író nem az egész kiállítást, hanem csupán két festményt nyitott meg, azokat, amelyeken a palicsi kék vázák láthatók. Ennek kapcsán olvasott föl egy részletet Az azúr őrzőinek legendája (A Zsolnay kék vázák története) című könyvéből.
Végül David Kecman Dako kihangsúlyozta, hogy Szajkó István művészete egyszerre gyökerezik a képzeletben és valóságban, amit gyermekkorától gyalogosan és kerékpárral járva ismert meg. Erre az észrevételre rímelt az alkotó köszönő gondolata arról, hogy akkor járt először városban, amikor szüleivel beutazott cipőt venni Zomborba. Ez volt első találkozása egyáltalán várossal, így számára Zombor maradt az „örök” város.
