Miroslav Aleksić
Lehetetlen nem gondolnod arra, hogy az út önmagában
valamelyest kapcsolatos az idő múlásával.
Nézzük csak az út mellett
kérődző három tehenet
valahol Kmećani falu mellett Banja Luka közelében…
Istenségek nyugalmával az üres órákban
gondolatokkal eltelődve és veleszületett hittel.
Az ő szürke, nyájas révedező tekintetük
minden filozófiai traktátumnál beszédesebb.
Vénájukban folyik a hamisítatlan idő.
Ezen még egy esetleges bögölycsípés sem változtat.
Talán egy pillanatra megremeg
az idő óceánjának felszíne, amelyben a három tehén
időtlen idők óta elmerült.
Néhány órával később torkuk az Eufrátesz vizét nyeli,
és vizet isznak a Nílusból,
szarvukon viszik át a vörösen izzó, hatalmas napot nyugatra.
Három férfi ül egy kávézó kertjében,
nézik az utat,
kávéskanalaikat kocogtatva,
a hosszú napba elmélyedve,
várva az idő múlását a Kmećani–Banja Luka útvonalon.
Vujicsics Marietta fordítása
