Az 1791–1797 között, a Sarlós Boldogasszony tiszteletére emelt, jelenleg a pravoszláv egyház által használt kerényi katolikus templom padlásán három nagyméretű (2,55 X 1,3 m) festett üvegablakot talált Boris Mašić apatini helytörténész a vastag törmelékréteg alatt 2011-ben. A Szent István és Szent László királyokat, valamint Árpád-házi Szent Margitot ábrázoló, Kratzmann Ede budapesti műhelyében a 19. század végén készült üvegablakokat a helyi németség már majdnem száz éve használaton kívül helyezte. A falu lakosságának 1945 utáni kitelepítése óta a feledés homályába vesztek ezek az iparművészeti kincsek.
Feltételezéseink szerint lehetett egy negyedik festett üvegablak is, amely az egész Európában tisztelt Árpád-házi Szent Erzsébetet ábrázolta, eddig azonban semmilyen töredék nem került elő. A Szent Margit-ablak párdarabjaként képzelhetjük el. A szentélyben a két király alakja állt, feltételezésünk szerint a templomhajó első két ablakában kaphattak helyet a magyar királylányok ábrázolásai. A három fellelt vitrázs jelenleg a Szabadkai Püspökség múzeumának műtárgya. E három festett üvegablak a korabeli technika legmagasabb színvonalán készült: részletgazdag kidolgozás, tónus-, kontúr- és zománcfestés, többrétegű maratott üvegek használata is erről tanúskodik. Hányatott sorsuk következtében igen rossz állapotban vannak, hiányosak, sok a törött üveglemez, az eredeti ólom használhatatlan, nincs hordozókeretük. Az ablakok szakszerű restaurálása a kiemelkedő színvonalú műértékek megmentését teszi lehetővé, a restaurálás nélkül nem mutatható be, nem ismerhető meg, nem reprodukálható egyik sem.
2012-ben a Bethlen Gábor Alap A magyar kultúráért és oktatásért elnevezésű központi pályázati felhívásán elnyert támogatásból a szabadkai M & K Tiffany műhelyben megújult, az enyészettől megmenekült a magyar királylányt ábrázoló festett üvegablak. A három festett üvegablak igazi újjászületése akkor valósulhatna meg, ha egy magyar közösség által használt templomba építhetnénk be őket a jövőben.
A Kratzmann Ede budapesti üvegfestő műhelyében Inglückhoffer Károly (Apatin,1830-Kerény,1889) kerényi plébános (1875-1889) adományából 1880 körül készült Árpád-házi Szent Margitot ábrázoló festett üvegablak a korabeli magyarországi üvegfestészet remeke, a délvidéki vitrázsörökség ritka, korai, kiemelkedő kvalitású remeke. A restaurálás a három festett üvegablak darabjainak beazonosításával és elkülönítésével kezdődött, majd az átvételi állapot rajzi és fotódokumentálásával folytatódott. Az eredeti ép, repedt és töredékes üvegpanelek tisztítását követően a hiányzó részek rekonstruálását végezték el a mesterek (Kovács József és Mészáros Rudolf) eredeti üvegfestészeti technikákkal (kontúr-, tónus-, pác-és zománcfestés) úgy, hogy minden egyes eredeti üvegdarabot megőriztek, szintetikus ragasztóval egymáshoz rögzítettek, így az eredeti ólomrajzolat sem módosult. Az előkészített eredeti és rekonstruált darabokat új ólomsínbe foglalták, mert az eredeti teljesen használhatatlan volt (hiányos, deformált, oxidálódott, törékeny, szakadozott). A vitrázs alsó pereménél futó aláírás-töredéket analógiák segítségével rekonstruálták. A tartókereten a restaurátor cég nevét, a restaurálás idejét és a támogató nevét és logóját tüntették fel. A munkálatokat Korhecz Papp Zsuzsanna festő-restaurátor művész felügyelte szakmailag.
Kratzmann Ede (1847, Prága–1922, Bécs) üvegfestészeti tanulmányait Münchenben végezte. Budapesten nyitott önálló műhelyt l876-ban. Trefort Ágoston kultuszminiszter kéri fel az Országos Üvegfestészeti Intézet vezetésére, mely meghatározó szerepet játszott a szakma fejlődésében. A meginduló egyházi műemlékek helyreállításában jelentős feladatokat kapott korának legnevesebb építészeitől (Ybl Miklós, Shulek Frigyes, Steindl Imre, stb.); a kartonok elkészítésében neves művészekkel állt kapcsolatban (Székely Bertalan, Lotz Károly, Than Mór, stb.), de állami és magánmegrendelésekkel is elhalmozták. Munkái középületekbe (Újvárosháza), palotákba (sugárúti paloták) és igényes lakóházakba (Storno ház) készültek. Életműve egyenletes, főleg historizáló stílusban dolgozott, egyértelműen a német eklekticizmus hatása alatt állt. l888-ban felmentették az Országos Üvegfestészeti Intézet vezetése alól. Egy ideig fővárosi, később Bécsbe áttelepített műhelyében dolgozott. A mai vajdaság területén legkorábbi munkájaként a zombori volt Szemző palota, ma anyakönyvi hivatal 1878-ban készült dekoratív-zománcfestéses groteszkmintás és a szabadkai Magyar Királyi Postahivatal banképülete (ma a Magyar Nyelvű Tanítóképző) lépcsőházának 1880/81-ben készült ornamentális neoreneszánsz üvegablakait tartjuk számon. 1892-ben készültek el a nagybecskereki megyeháza (ma városháza) lépcsőházának allegórikus ábrázolásai: Hatalom, Igazság és Bölcsesség. Az őrszállási Mária Neve katolikus templom szőnyegszerű, ornamentális hátterű hat vitrázsa az 1890-es évek elején készülhetett a kegyurak, rasztinai báró Redl Béla és Lajos megrendelésére. Az óbecsei Nagyboldogasszony katolikus templom hat üvegablaka 1892-ben került kivitelezésre. Az újvidéki Mária Neve katolikus templom 12 templomtéri és 2 oratóriumbéli üvegablakát 1895 és 1897 között készítette el. Az utóbbi két templomban a helyi hívők és egyházi elöljárók fedezték a vitrázskészítés költségeit.
Az egykori kerényi Árpádházi Szent Margit ablak az ikonográfiai hagyományokhoz híven ábrázolja a magyar királylányt, aki teljes alakban, domonkos rendi fekete-fehér öltözékben, barna köpennyel a vállán látható, zöldszegélyű, mélyvörös függöny és kék háttér előtt, mely neoreneszánsz épületelemekből építkező falfülkét képez. Kezében attribútumait, a tisztaságot jelképező liliomot és a Szentírást jelképező könyvet tartja. A Szent Margit-ábrázolások kiindulópontja az esztergomi Prímási Levéltár 15. századi metszete. Margit IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci hercegnő kilencedik gyermekeként, tragikus körülmények között, a tatárjárás idején, Klissza várában látta meg a napvilágot 1242. január 27-én. A szülők az újszülöttet Isten szolgátatára ajánlották fel az országért. A kis Margit hamarosan, 3-4 éves krában a veszprémi domonkos-rendi apácák kolostorába került. 1252-ben, a Nyulak-szigeti (a mai Margit-sziget) klastrom megépülésével Pest-Budára került, s 12 évesen letette a szerzetesi fogadalmat, amitől később még a király sem tudta eltántorítani, amikor mégis férjhez akarta adni. Önmagát országának és népének élő zálogaként élte meg. Apja és bátyja István ifjabb király között dúló hatalmi harc Margit számára volt a legfájdalmasabb, s imádságainak, vezekléseinek fő célja a kibékítésük volt. 1266-ban a Nyulak-szigetén kötötték meg a békeszerződést. A királylány-apáca a legegyszerűbb, alantasnak számító munkákat is szívesen végezte: takarított, mosogatott, vizet hordott, a betegeket ápolta. Elmélkedéseinek középpontjában a szenvedő Krisztus állt. Az utókor számára szinte érthetetlennek tűnő, súlyos vezeklések fölemésztették Szent Margit erejét, 1270 január 18-án meghalt. A kolostor templomában temették el, s a törökök érkezéséig itt nyugodott, sírja zarándokhellyé vált a török dúlásig, számos csodás gyógyulást jegyeztek fel. Szentté avatási eljárását bátyja V. István király kezdeményezte. A per elhúzódott, de az 1276-os jegyzőkönyvek, s az ereklyék a pozsonyi klarisszákhoz menekült apácáknak köszönhetően az utókorra maradtak. A pozsonyi klarisszák a török hódoltság után visszatérve kápolnát építettek tiszteletére a szigeten, azonban a rend 1782-es feloszlatásával kultusza is alábbhagyott, annak ellenére, hogy 1789-ben tiszteletét a pápa engedélyezte, Margitot végül 1943-ban avatták hivatalosan is szentté, a szigeti kápolnában őrzik vas vezeklő övét ma is. Ábrázolásaival a Délvidéken szinte kizárólag a festett üvegablak technikájában találkozhatunk, melyek között az egykori kerényi vitrázs a legkorábbi és legértékesebb is a díszes kivitelezése okán.
A restaurált Szent Margit festett üvegablak tartókeretében elhelyezve a Szabadkai Püspökség épületének jó megvilágítású előterében kerül ideiglenes bemutatásra, hogy addig is megtekinthető legyen, amíg a párdarabjait is restaurálják, s végső beépítésük vagy múzeumi kiállításuk megtörténik.
(Az írás Kilátó mellékletünkben jelent meg)
